Küzdelem

május 12, 2008 at 9:38 pm (Mély gondolatok :)) (, , , , , , , , , , , , , )

Sziasztok!

Ma nem a napomat mesélném el… sokkal inkább egy más dolgot… egy érzést, egy küzdelmet, egy belső vívódást…
Az utóbbi időkben, néhány hónapja elkezdett bennem valami érlelődni. Pontosabban nem is érlelődni, nem tudom erre a helyes kifejezést.
Az egész amikro elkezdődött, akkor még nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, kisebb viták, összeveszések barátnőmmel. Mindenkinél előfordul. De amikor ez mindennapossá válik, akkor ott már komoly gondok vannak. Ezt is csak pár napja fedeztem fel magamban.
Egy érzés elkezdett elmenekülni belőlem. Próbáltam a tuttára adni, próbáltam veszekedéssel, próbáltam azzal hogy elmondom min kéne változtatnia (részben sikerült is megértetni vele), de… sokminden nem változott. Egyre jobban kezdtem azt érezni, hogy valami baj van velem. Minden nap valamibe beleköt, ami nem tetszik neki, szinte minden nap van valami, ami miatt gondok vannak. Sokszor beleképzel olyanokat a mondataimba, amiket még csak nem is gondoltam soha életemben. A nagy ütközőpont, amikor el kellett kezdenem egyre erősebb láncokat tennem az érzésre, hogy el ne fusson, az akkor volt amikor kirándult Kolozsváron. Igaz, szenilitásomnak is köszönhetem, hiszen ebben én is hibás voltam. Elfelejtettem hogy megírta hogy nem délután ér haza. És aggódtam érte… nem tudtam hogy mi történhetett. Amikro hazaért, akkor máris kiakadva belém kötött hogy miért vagyok ilyen szenilis, miért nem emlékszem rá, arra vágyott hogy kedvességet kapjon… én akartam neki adni… de nem hagyta… csak veszekedett veszekedett… pedig semmi rosszat nem tettem.
Ekkor elkezdtem gondolkodni hogy mi lehet a baj velem? Miért nem tudom boldoggá tenni, miért nem tudok neki elég kedvességet adni? Nem tudtam rájönni. Csak vívódtam magamban… Vívódtam, egészen a mai napig… Igaz, ma sem tudom mit rontok el, mi a baj velem.
Azóta a nap óta… minden egyes napon erősebb és erősebb láncokat kell tennem az érzéseimre, hogy meg tudjam őket tartani. Kapálózok, erőszakkal tartom magamnál, mert nem akarom elveszíteni.
De már lassan belefáradok. Lelkileg elfáradtam, depresszió kezd rajtam eluralkodni, hogy miért nem tudok megfelelni a barátnőmnek, pedig mindent megteszek, mégis, mindíg van, minden nap szinte van valami amibe beleköt, ami nem tetszik neki.
Nem tudom mi lehet a gond velem…
Ma végképp kibukott belőlem a dolog. Annyi mindennel megpróbálkoztam, annyi mindent bevetettem hogy megértessem vele mit érzek, hogy eljusson a tudatáig, a szívéig, hogy ez így nagyon nem lesz jó. Sokminden hiába volt. Végképp kifogytam az ötletekből. Gondolkodtam, mit tehetnék még, hogy ne taszítson el magától, hogy ne veszítsem el (nem úgy értve hogy Ő hagy el engem, hanem hogy elveszítem a szívemben)? Nem tudtam, nem tudok rájönni.
Ma tartottam vele egy komoly beszélgetést… Ez már napok óta ért bennem, csak féltem, hogy ideges lesz, dühös lesz… és nem mertem neki elmondani ezeket a dolgokat. Ma mégis megtettem… Hogy miért? Nem tudom. Talán, végső elkeseredésembe. Az érzések már a legerősebb láncomat szinte teljesen szétszakították, teljes erőmmel tartom őket magamnál, nem akarom elveszíteni sem az érzéseket sem Őt. Talán ez volt az az indíték, ami miatt ma megtettem hogy megbeszélem vele.
Szerencsére a dolgok jól alakultak, lehetett vele beszélni, nem kapta fel a vizet, nem lett ideges, nem kezdett el veszekedni. Ennek örülök. Akár máshogyan is alakulhatott volna ez a mai nap hogyha idegeskedett volna és szóváltás lett volna a vége…
Elmondtam neki minden belső érzésemet… Elmondtam, hogy kezdem magam feleslegesnek érezni az életében, hogy nem tudom boldoggá tenni, semmi nem felel meg neki amit teszek. Természetesen Ő azt mondta, hogy dehogynem megfelel. Ezt tudom is… az eszemmel. De a szívem már nem érzi ezt. Ez az oka, hogy a depresszió elkezdett rajtam eluralkodni… nem érdekel semmi, nem tudok semmit megtenni, nem tudom magam semmire rászánni… Hónapok óta fejlődik a “gonosz”, ami magához csábította az érzéseimet.
Ma, talán, sikerült visszavágni a “gonosz”-nak. Elmondtam mindent, megígérte, hogy megpróbál változtatni rajta. Erre én csak annyit mondtam neki, hogy ne próbálja, hanem tegye. Ő irányítja saját magát, nem valaki/valami más, vagy éppen nagyobb hatalom. Azt tesz meg, azt mond, amit akar.
A szívemnek nem a szóra van szüksége hogy megfelelek neki. A szívemnek az érzésre van szüksége, arra, hogy lássam, hogy érezzem, hogy boldoggá tudom tenni, meg tudok felelni az elvárásainak. Azt mondta megpróbálja. Remélem, nem csak próbálja, hanem meg is teszi.
Nagyon sokmindent átéltünk már együtt, mindenen átvergődtünk, vagy így, vagy úgy, de együtt vagyunk még most is. És szeretjük egymást. Nem akarom feladni ezt a szerelmet, semmi áron. Bízok benne, hogy meg lesz az eredménye ennek a mai beszélgetésnek. Pár hónap alatt kiderül. Nem várok azonnali változást, hiszen azt lehetetlen lenne megtenni, elvárni meg hülyeség. Idő kell minden nagy változáshoz. Remélem, nem fut ki az időből.
Én tartom továbbra is a láncokat, igyekszem nem feladni. Mindent megteszek, hogy segítsem a változásban. Nem hagyom, hogy holmi kis szülői tulajdonságok szétszakítsanak. Küzdök, utolsó lehelletemig. Küzdök, amíg csak a lelkem bírja, amíg van benne elég erő.

Lehet, hogy most sokan hülyének néznek, lehet hogy sokan nem értenek velem egyet, vagy éppen jópáran azt gondolják magukban hog yminek küzdeni ennyire valakiért. Akik így vélekednek, azoknak csak annyit mondok, hogyha valakivel az ember sokmindent átél, és ha csak nagy küzdelmek, sok szenvedés után éri el, hogy végre együtt lehessen, akkor az nem adja olyan könnyen azt a kapcsolatot. Akkor a legvégsőkig küzd érte. Mert mi már megtanultunk küzdeni egymásért… talán, most is sikerül. Bár, itt nehezebb a helyzet. Nem mások ellen kell küzdenie, hanem saját maga ellen. Az embernek sokkal nehezebb saját magát legyőznie, mint másokat, sokkal nehezebb saját magán változtatnia, mint másokon. Bízok benne hogy sikerül.

Köszönöm hogy elolvastátok, és hogy volt hozzá türelmetek, mert azért nem kis terjedelmű lett.
Jóéjszakát mindenkinek!

Permalink Szólj hozzá

Egy kis elmélkedés :)

május 12, 2008 at 12:01 am (Mindennapok) (, , , , , , , )

Üdv mindenkinek!

Hát.. a mai napra nem írok semmit szerintem… nem sok midnent csináltam. De találtam egy jó játékot :) Majd egyszer összeszedem az ilyen fajta játékaimnak a linkjeit, amiken pénzt kapok ha ráklikkeltek :D

Néha megfordul a fejemben, mi lett volna ha két és fél éve nem azt teszem amit tettem. Ha nem unatkozok azon a délutánon, és nem jut eszembe az, hogy MSN-címeket keresgéljek csak úgy poénból. Érdekes egy kérdés ez.
Egyszercsak találtam egy címet, ami szimpi volt. Felvettem. De mi lett volna, ha nem bukkanok rá arra az oldalra, ahol ezt a címet megtaláltam? Mi lett volna, ha nem szúrom ki a többmillió cím közül? Nem tudni ezt már. Nem si fogom sosem megtudni, akármennyire is agyalok rajta, és az az igazság, hogy nem is akarom megtudni. Nekem ez ami lett, tökéletesen megfelel :)
Találtam magamnak egy olyan nőt, aki minden tekintetben nem hogy megfelel, hanem tökéletes nekem :) Sőt, az nem kifejezés ;) Igaz, vannak viták, vannak egyet nem értések, dehát hol nincsenek?! :D Amikor felvettem, akkor még nem gondoltam volna, mi sülhet ki belőle. Igazából, nekem akkor még egy teljes életem is volt. És… mennyire is igaz az a mondás hogy valaminek a vége az egy másik valaminek a kezdete? Tökéletesen igaz. Ezt tanusítom :) Ugyanis amikor felvettem Cicámat MSN-re, akkor még egy egészen másik nőé volt a szívem… csakhogy, a sors közbeszólt, és annak a kapcsolatnak nem sokkal azután hogy megismertem Ingridet, vége lett. Lehet, hogy ennek így kellett lennie :) Lehet, hogy a sors tökéletesen tudta, hogy akkor kell annak a kapcsolatnak vége lennie. És nem bánom :) Nem bánok semmit amit tettem akkor, amit mondtam, ahogy viselkedtem. Megérte :) Megérte, mert most egy olyan lány szeret engem, aki aranyat ér. Aki Őt megszerzi magának, az megfogta az Isten lábát :) És a legszebb ebben az egészben, hogy nem is akartam meghódítani (miért is akartam volna amikor csak MSN-en beszélgettünk, még csak nem is láttuk egymást :D ), és mégis sikerült nekem is Őt, és Neki is engem.
Azért… néha humoros dolgokat tud az élet művelni :)
Nah, most nem folytatom tovább… Nem folytatom mert kezdek már nagyon fáradt lenni :) Ma elméletileg sokat kellett volna tanulnom statisztikára, mert ugye megyek kedden… de nem lett belőle valami sok :S Holnap viszont egész nap ezzel fogok majd foglalatoskodni… Muszály átmennem a beszámolón, hogy elmehessek vizsgázni. De azt legalább le is rendezem hamar :D Franc… hülye vizsgaidőszak :S Felvettem már a vizsgákat is nemrég. Szerencsére sikerült szétszórnom, és júni 3-án lesz az utolsó (ha minden igaz :D , és remélem minden igaz :D ).

Nah, megyek aludni. Jóéjszakát mindenkinek, legyetek jók és szobatiszták ;) :) Byez all!

Permalink Szólj hozzá

Unalmas szombat

május 10, 2008 at 10:38 pm (Mindennapok) (, , , , , , )

Üdv mindenkinek!

Hát… az az igazság hogy a mai napról nem sok mindent tudok elmondani. Tegnap mondjuk jó volt, este megittam pár sört, aztán utána még codolni akartam, de rájöttem hogy az úgy nem fog menni :D Aztán most reggel elég korán felkeltem, már 9-kor :O Nem is nagyon tudtam magammal mit kezdeni, Kicsim is aludt vagy fél 1-ig kb :) Aztán csak b*sztam a rezet itt a gép előtt… Délután még ki akartam próbálni, hogy az OpenSolaris-ra fel tudom-e tenni a Kopetét, meg a webcamom… de nem sikeredett. Asszem hogy nem az én asztalom a java desktop-os szarság :D Még próbálkoztam a DSL-lel (Damn Small Linux) is, hogy be tudom-e állítani a repóját hogy menjen is… de nem sikerült, úgyhogy azt is feladtam. Pedig az elképzelés az nem rossz, 40 megát eszik össz-vissz a RAM-ból, ami iszonyat kevés :D
Aztán a mai napom az ennyiben ki is fulladt… tanulnom is kellett volna rendesen, de sajnos az sem jött össze :( Na nem baj, holnap meg holnapután ha törik ha szakad, már egész nap tanulni fogok. Muszály lesz a beszámolón átmennem kedden, és akkor szerdán le is zavarom gyorsan a vizsgát is… remélem sikerül :) :)
Most meg éppen mindjárt lecsukódnak a szemeim. De még nem megyek aludni… ez az egyetlen este most egy jódarabig, amikor Cicámmal tudunk rendesen beszélgetni anélkül hogy az órát kéne néznie akármelyikünknek is hogy “te atya Isten, elalszok :O”… úgyhogy most ezt ki akarom én is használni :)

Na, jóccakát mindenkinek, Byez ^.^

Permalink Szólj hozzá

A szorgalmi időszak vége

május 6, 2008 at 6:53 pm (Mindennapok) (, , , , , , , , , )

Üdv mindenkinek =)

Hát, ez is eljött… most már csak 2 nap van hátra a szorgalmi időszakból, és puff, kezdődik megint az a nyomorult vizsgaidőszak. Ma egyik csoporttársammal beszéltünk is róla, hogy majd vizsgaidőszak után kéne csinálni egy nagy party-t =D. Akinek jól sikerül az örömében inna, akinek rosszul az meg bánatában =D. Nem rossz elképzelés (O.O)…
Hogy milyen volt ez a hét eddig? Maga a katasztrófa… Nem tudtam elmenni makro zh-zni, mert az angol beszámolóval volt egybe, és akkor választhattam, hogy vajh’ melyiket vegyem fel megint jövőre =). De inkább úgy döntöttem, hogy az angolra megyek el, mert az 100% hogy sikerül, és a makro még várhat. Úgyis ebben a félévben majd a vizsgaidőszakban a mikroökonómiát kell bepótolnom. Azért mentem inkább angol zh-t írni makro helyett, mert az nem biztos hogy sikerült volna… és akkor ha nem sikerül akkor veszett volna az angol is (mert ugye nem mentem be), meg a makro is, mert az meg nem sikerült.
Aztán… a következő humoros dolog… El kell mennem majd beszámolózni statisztikából. Csakhogy, nem vagyok rajta a listán… Na most ez amiatt érdekes, mert azon a listán az is rajta van aki mehet és az is aki nem (O.o)
…. Már 2 napja üldöztem valakit, hogy végre megtudjam mi van. És amikor végre bent találtam a tanszéken, akkor kiderült, hogy nem is őt kellett volna… na mondom remek. Úgyhogy holnap is mehetek keresgélni hogy akkor mi a rákom van… Remélem, megtudom már. Ma azt mondta a tanszékvezető hogy valami adminisztrációs hiba volt =).
A kémia miatt meg kereshetem fel az oktatási dékán-helyettest. Nem sikerült sajnos a félév, és nem akarom harmadjára is felvenni, tehát valami szép-szép levelecskét kell írnom hogy engedélyezze valamilyen úton módon a vizsgámat. Még nem tudom hogy hozom ki a dolgot, de reménykedem valamilyen megoldásban =).
Asszem ma ennyi történt, különösebben más nem. Kisebb összetűzés volt barátnőmmel, de nem számít =). Most egyenlőre azon vagyok, hogy majd amikor anyám végre abbahagyta a párjának a vizsgadolgozatának az írását, akkor megyek UO-lni egyet (^.^).

Viszlát mindenkinek, legyetek jók és szobatiszták ;)

Permalink Szólj hozzá