5 nap
Igen, 5 nap van. Csak öt. Nem 100, nem 50, nem 25… csak 5 =). Ahogy egyre közelebb van a pillanat, hogy kimegyek hozzá, és többet nem jövök el nélküle onnan, úgy egyre boldogabb és boldogabb vagyok.
2 évvel ezelőtt még el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen hamar elér ez a dolog engem. Azt hittem, hogy sokáig ‘egyedül’ leszek, hogy nem lesz egy csomó ideig senkim, és csak valami barom, vagy ilyesmi szeretne belém, randizna velem, lenne velem. De… minden megváltozott azóta. Hogy miért? Nem tudom. Tényleg nem tudom =).
De… most nem is az a lényeg, hogy 2 évvel ezelőtt mi volt. Hanem az, hogy 5-én és 9-én mi lesz. Hiszen most véglegesen megváltozik az életem (na nem csak az enyém). Megváltozik, hiszen… összeköltözök valakivel. Egy olyan valakivel, aki szeret, aki otthagyja miattam az egész eddigi életét, aki sokáig, sokat hazudott, hogy mellettem, velem lehessen. Egy olyan nő miatt, aki maga az életem.
Igazából, nem tudom elképzelni, hogy most mit is csinálnék, ha nem lenne nekem. Élném az életem? Lehet. Sok pénzem lenne, hiszen nem kellett volna a rengeteg pénzt az együtt létre elköltenem? Lehet. De felvetődik a kérdés, hogy vajon megéri-e mindez, hogy legyen, és egy nagy szerelem ne legyen? (Elnézést az érdekes mondatszerkezetér, csak elég nehezen megy hajnali fél 4-kor =P) Szerény véleményem szerint nem éri meg. Vannak, akik azt mondják, ha sok a pénzük akkor mindenük megvan és nagyon boldogok. Ezzel ellentétben van a másik oldala az embereknek, akik azt vallják, hogy a pénz egyáltalán nem fontos, mert ha megvannak a párjukkal akkor aztán nagyon boldogok. Én mégis azt mondom, hogy mind a kettő kell a boldogsághoz. Ennek bizonyítására hoznék is fel két példát.
1: Vegyük azt, hogy van pénz, de nincs igazi szeretet/szerelem!. Ebben az esetben azt lehet mondani, hogy az embernek addig vannak meg a barátai, barátnői, ameddig a pénze megvan. Amint elveszik a vagyon, az a sok-sok barát, sok-sok ’szerelem’, és nő azonnal elfordul. Hiszen már nincs meg a vonzóság az illetőben, a pénze. =)
2: Ebben az esetben azt ‘velőzzük’ ki, hogy mi a helyzet, hogyha a szerelem megvan, de a pénz nincsen. Nos, mit csinál két ember, hogyha együtt élnek? Közös háztartást vezetnek. És mi az egyik alapvető ‘rossz kelléke’ egy közös háztartásnak? Hát a számlák fizetése =P. Két ember akármennyire is szeretheti egymást (természetesen kivétel minden alól van=)), de hogyha minden hónapban azon kell veszekedni, hogy melyik számlát adjuk fel, melyiket ne, akkor… én ennek a kapcsolatnak nem jósolok sok és hosszú jövőt =).
Szerintem igazam van, de lehet hogy nem mindneki ért velem egyet. Akik így gondolják azok fejtsék ki nyugodtan a véleményeiket =).
Nos, eléggé eltértem az eredeti ‘ütemtervemtől’ =D. Azt hiszem hogy nem ártana visszatérnem. Tehát azt kezdtem el mondani, hogy ahogy minden nappal egyre közelebb vagyok/vagyunk a nagy naphoz, úgy várom egyre jobban, és leszek egyre boldogabb ettől a dologtól. El sem hiszem, hogy már csak 5 nap van hátra, és soha többet nem kell nélküle lennem. Komolyan, nemrég még egy örökkévalóságnak hatott ez az egész, mint amit az ember csak vár, vár, de mégsem jön el soha. És… mégis eljön az az idő. Eljön, és végigsöpör az életünkön (hülye szúnyog -.-).
Közöttünk egy olyan kötelék van, amivel nem sok ember büszkélkedhet. Egy olyan kötelék, amely annyira szoros, annyira erős, hogy megtörhetetlen. Még mi saját magunk sem tudjuk elszakítani ezt a ‘kötelet’, pedig… volt már rá próbálkozás még a kezdetekkor az Ő részéről, de – szerencsére! – nem sikerült neki. Akkor hogyan tudná ezt akárki más megtenni? =) A válasz: sehogyan sem. Ezt nem lehet, és ez így van rendjén. Éppen emiatt vagyok annyira biztos a dologban, hogy nem csak elpocsékolom az életem egy nagy szakaszát, és azt a sok érzelmet és pénzt amit ebbe fektettem, hanem megéri a befektetés, mert jelentősen kamatozni fog minden, amit eddig betettem.
Sokan néztek nem egyszer hülyének (?), vagy éppen megzakkantnak hogy miért nem keresek magamnak valaki mást, miért kellett ilyen messze találnom? Hmmm… Akik így gondolták, azok nagyon nehezen fognak maguknak találni akárkit is, mert nem lesz olyan ember az életükben, aki miatt erős ‘befektetéseket’ mernének tenni, hiszen ahogy ők látják: úgysem éri meg. Igen, végülis, ez is egy felfogás, és minden ember máshogyan gondolkodik erről a dologról. Én azt mondom – annak ellenére hogy egyszer már megégettem magam -, hogy ha az ember komoly kapcsolatot akar, akkor abba rengeteg időt, érzelmet, szívet, szerelmet, és nem utolsó sorban – sajnos – pénzt kell szentelni. Sosem éreztem magam emiatt hülyének, vagy éppen kivetettnek. Inkább büszke vagyok magamra, hogy volt energiám, erőm, szerelmi és emocionális képességem, és pénzem ezt megteremteni magamnak/magunknak. Na természetesen Rá is büszke vagyok, hogy ugyanerre képes volt, annak ellenére, hogy fiatalabb mint én, 3 évvel. Azon a szinten van mindenben, ahol én. És ez nagyon jó =). Az érzelmi dolgokból sosem adódtak veszekedések nálunk, pedig sok párnál ez nagy probléma. Nálunk mindenki ugyanannyit fektet be ebbe a kapcsolatba, senki se többet se kevesebbet. Így kiegyenlítjük egymást ebben is =).
Nah, azt hiszem hogy abba kéne hagynom ezt az eszmefuttatást, mert már 4 óra lesz mindjárt, nekem meg nem hogy dolgoznom kell 12:30-tól, de még délelőtt nem ártana Cicámmal is beszélgetnem. Azt hiszem, lefekszem alukálni =). Jóéjszakát mindenkinek, és… fontoljátok meg, amiket ma leírtam ide, mert szerintem így igazak ahogy mondtam. Byez ^.^!
Sziasztok! Hát, ilyen dolgot is régen – vagy talán még sosem? O.o – jelenthettem be, de: MINDEN 100%-OSAN SÍNEN VAN, ÉS MINDEN ÚGY MEGY, AHOGY KELL NEKI =D!!! Úgyhogy a mostani napjaim – azon kívül hogy rohadt fáradt vagyok =) – tökéletesen telnek, ‘harmóniában’ ha mondhatom =P. Nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott.
Igaz, vannak aggodalmak, hogy nehogy baj történjen, nehogy akármi is közbeszóljon. Dehát mikor nincsenek, hogyha az ember valami nagyon nagy dologra készül, akkor benne vannak a kétségek, hogy valami biztos hogy nem úgy fog menni ahogy akarja.
Na, akkor kezdem is az első jó dolgokkal… lehet hogy ezt már leírtam, de nem baj, akkor leírom még egyszer, hogy végigvezetve a vonalon meg legyenek a dolgok.
Nemrégiben végre meglettek a papírok, amik kellenek ahhoz hogy idejöhessen Kicsim. Vagyis, a sulipapírjait, orvosi papírjait lefordíttatta, és készen áll arra, hogy jöjjön.
Következő lépésként az albérlet keresése volt. Mondjuk azt elkezdtük már előbb, de akkor még egyenlőre nem volt kirajzolódott dolog ebben, és nem egy albérletet néztünk/találtunk, de ’sokáig’ tartott, mire végre megtaláltuk az ‘igazit’. És a legszebb dolog az egészben, hogy teljesen véletlenül =). Nem a neten, meg nem a hirdetések között. Egyik kaposvári ismerősömmel beszélgettem, és újságoltam neki nagy boldogan, hogy hamarosan összeköltözünk barátnőmmel Kaposváron. Kérdezte hogy van-e már albink, mondtam, hog yjah valszeg van, de még nem biztos semmi a dologban. Na, akkor szomorkás smile-t benyomott. Kérdeztem, hogy miért, talán tud egyet? És akkor derült ki, hogy az apja vett nemrégiben egy lakást, és azt akarja kiadni. Na, meg is beszéltük hogy akkor oda megyek és megnézem. Azért is, mert amibe nagyon akartunk menni, annak nagyon rossz hátrányai voltak. Először is, mosógépet nem tettek volna be nekünk, és nem is engedték volna, hogy mi vigyünk oda. Na, ez alapból rossz, hiszen mi nem akarunk ide Boglárra hazajárni állandóan, mert ott akarunk lakni, csak mi kettesben, és természetesen mosni is ott akarunk =). Tehát, eléggé nyitott voltam más albikra is, hátha találunk ennél jobbat. Árban jó volt, de másban nem.
Na tehát folytatva a kis kitérő után a sztorit, elmentem, megnéztem. Nagyon szép, és felszerelt, ráadásul a fószer (a Szasza – kaposvári ismerősöm -) is korrekt is szimpatikus. Nos, megnéztem. Teszek is fel ide képeket róla, hogy mindneki láthassa ^^:
Nah, egyenlőre ennyi képet tettem fel, szerintem a legtöbb dolgot elárulja =). Nagyon szép, perfekt, és még így is otthonos kis albi. Már várjuk, hogy végre bekültüzzünk. Mindent megbeszéltem a tulajjal, és elrendeztem már. Egyedül az hiányzik, hogy a pénzt letegyük a komának, és beköltözünk =). De ez is hamarosan megvalósul ^.^!
Másik, ami következett ezután: Ingrid megmondta az anyjának tegnapelőtt, hogy velem akar élni, és hozzámköltözik. Természetesen, mit is lehetne várni ilyenkor, az anyja az kiborult, és ez egy természetes reakció. Mondjuk az már nem, amikor azt mondja neki hogy ‘Elbaszod az életed’ meg hasonló =/=(. Dehát, ideges volt, és megvannak az okai ennek is. Megértem hogy fél az anyja ettől az egész dologtól. De ahhoz képest egész jól fogadta, és a végén – még ha nem is gondolta komolyan, csak illendőségből mondta – azt mondta Cicámnak, hogy sok boldogságot kíván nekünk. Nem volt egyszerű Ingridnek ezt megmondani. Mesélte, hogy mielőtt elkezdte, minden baja volt, a szíve dobogott ezerrel, alig bírt állni a lábán. De ez egy természetes reakció erre a dologra, hiszen nem kis eseményt jelentett be =). Igazából erről a dologról nem tudok sokmindent írni, és nem is akarok, mert vannak személyes dolgok is benne, amiket nem akarok még csak véletlenül sem kikotyogni. Ez szerintem érthető. Tehát, a nagy esemény megtörtént, hogy elmondta az anyjának az összeköltözésünket =). Igaz, szerintem jobb lett volna, hogyha abban a pillanatban ott állok mellette, és át tudom ölelni, magamhoz tudom szrítani amikor kell. De Ingrid úgy vélte, hogy jobb volt ez így. Hát, nem tudom. Lehet, hogy neki van igaza. Így is sírt szegény =(. Úgy is sírt volna, de akkor legalább ott vagyok mellette, és érzi is testtel hogy vagyok neki. És azért ez nem kis befolyásoló, és segítő tényező. De ha szerinte így jobb volt, akkor nem mondok semmit, Ő tudja, hogy mit, hogyan érez/érzett.
Hár, dióhéjban így áll a mi nagy ‘tervünk’ =). Hamarosan megvalósul. 9 nap múlva ilyenkor már kint leszek Nála… Várom már. Nagyon várom =). Egyszerűen olyan ku*va lassan tellik ez a másfél-két hét, hogy az hihetetlen. Mintha minden nap 3-4 nap lenne egyszerre =S. De csak eltelik egyszer, és akkor aztán nagyon-nagyon boldogok leszünk, olyannyira, hogy még soha életünkben nem voltunk annyira boldogok amilyenek akkor leszünk =D – ezt de rohadt szépen elmondtam =DD -. Tehát, most már hamarosan itt az idő, amire egy éve várunk. Már csak törelem kell, és kitartás, hogy őrület nélkül teljesn el ez a kis idő, ami nagyon soknak tűnik =).
Az összeköltözési buli is kezd kitisztulni. Majd augusztus 20-án lesz – ez már biztos -. Nem hívtam meg sok embert, nem kellenek sokan, csak azok, akiket nagyon bírok, és akik közelebb állnak hozzám, mint a többi, átlag. És ez így van rendjén.
Mondjuk a házavatóba is belekötött Ingrid =/. Na akkor kicsit kikészültem, és őszintén szólva akkor elegem volt nagyon belőle =(. Mindenbe bele kell állandóan kötnie, soha semmi nem tetszik neki… Na de most ebbe nem akarok belemenni, mondta, ígérte hogy megváltozik. Ebben nagyon reménykedem, mert akkor nagyon sokat fogunk veszekedni, és nem én fogom magam rosszul érezni ebben az esetben, mert én már egy ideje nem hallgatok, és kimondom hogyha gondom van. Tudjátok, már betelltem a hónapok alatt a hallgatással =). Ha nem változik meg akkor minden nap nagy veszekedések lesznek. Én nem kötök bele sokszor sokmindenbe – na nekem is vannak bogaraim természetesen, de azért nem minden nap és minden dolog =P -. Észrevettem már rajta a változás jeleit. Mondjuk nem is sokminden volt amin összeveszhettünk volna, mert leginkább a jövőről beszélgettünk, és egyikünk sem olyan hogy a közös jövőnkről akármit is veszekedéssel akarna megoldani, azért annyira nem vagyunk elvetemültek =D. Na de ebbe tényleg nem megyek már bele, a lényeg hogy látom a változásának a jeleit, és remélem, ez a változás tovább is fog folytatódni =).
Nagyon szeretem Őt, nagyon sokmindent felvállaltunk ezelőtt is mindketten egymásért, jelenleg, és ezután is így lesz. Végre úgy érzem, hogy megtaláltam az igazit =). Nála… nála sose éreztem semmilyen kétséget afelől, hogy ne ő lenne a ‘Nagy Ő’. Amikor csúnyán összevesztünk akkor persze mérges voltam és akkor nem éreztem ezt =D=P. De mindíg visszatér pár perc, maximum pár 10 perc alatt =).
Remélem, a jövőben nagyon sok szerencsénk lesz együtt, és NAGYON BOLDOGOK leszünk =).
Üdv mindenkinek, jóéjszakát!
“A csóktalan est, néma reggel elleng…”
A csóktalan est, néma reggel elleng,
Az éber éjnek nincs vége hossza
Emlékeimmel babrálok motozva,
S kispárnádon nem illan a
Lehelletednek és hajadnak illata.
Éjjel még elég sokáig fent voltam. Nem tudtam elaludni. Az járt a fejemben, hogy… akármit is csinál Cicám, lehet hogy egy pillanatra, egy kicsit haragszom rá. Lehet hogy mérges vagyok. De akkor is szeretem =). Nem tudom miért, nem tudom hogyan. De… talán ez így van rendjén. Pont az éjszaka miatt jutott ez eszembe. De komolyan. Teljesen mindegy hogy mivel sért meg, hogy mit tesz, ami rossz, Ő akkor is az én Egyetlen Cicám marad =).
Ebbe a gondolatmenetbe most kezdtem belemerülni. Éppen a barátnőivel van a városban valahol, és… hiányzik =(. Hiányzik, hogy nem lehet mellettem, hogy nem érezhetem, nem csókolhatom meg. Nem hallom a hangját… El se tudom mondani, hogy ez milyen rossz érzés. Hasonlításnak talán olyan – vagy legalábbis a következő példa kicsit megközelíti ezt az érzést -, mint amikor egy keményen drogos ember nem jut hozzá az anyaghoz. Bármit képes elkövetni, hogy megszerezze a napi adagját. Körülbelül én is így érzek most. Annyi a különbség, hogy nem tehetem meg – mint a drogos -, hogy fogjam magam, és csak úgy hipp-hopp kimenjek. Pedig de jó is lenne. Sokszor elgondolkoztam már rajta, hogy meglepődne, ha egyszer csak beállítanék =). Kár hogy nem tehetem meg. Biztos örülne. Dehát… ilyen az élet. Nem tehetem meg, mert ahhoz nem csak hogy nem kevés pénz kell, de valahol akkor aludnom is kell, és a vén házsártos nagyanyjának már így is elege van belőlem, hogy milyen ’sokat’ voltam ott eddig. Pedig, szerintem nem volt sok. Ennél sokkal többet is maradnék, ha megtehetném. Kár, hogy nem tehetem.
Már… csak hetek kérdése, és együtt élünk. Mégis, ez az utolsó időszak a legnehezebb. Szörnyen lassan telik, és nem is csak erről van szó, hanem magáról a belső érzésről. Tudom, hogy hamarosan már nem kell többet nélküle lenne, nem kell többet hiányolnom, ‘koplalnom akármiből is ebben a kapcsolatban’, de… olyan messzinek tűnik még. Ez a 2 hét ami még hátra van, maga a kínszenvedés. Bárcsak már elmúlt volna 18… bárcsak ne augusztus 8-án született volna, hanem előbb, ha nem is sokkal, legalább 1-2 hónappal előbb =(. Akkor már boldog lennék. Felhőtlen boldog, hogy ennyi szenvedés, ennyi energiabefektetés, ennyi közdelem után, végre, együtt vagyunk, egymással. Ha eljön az a pillanat végre, akkor érezhetem ezt, és akkor megnyugodhatok, hogy már minden rendben van/lesz. Addig nem megy…
Olyan jó volt eddig az osztálytársainak. Nagyon sokszor kívántam, bárcsak élnék ott, mitöbb, lehetnék az osztálytársa, akkor… akkor minden nap találkoznánk, együtt tudnánk lenni.
Igazából nem tudom magam rendesen kifejezni most. Nem tudom leírni szavakkal, mit érzek belül. Nincsenek rá szavak, ez már sokkal több mint akármilyen emberi érzés. Nem véletlen, hogy sima kis írásokkal, betűkkel, szavakkal nem szokták az ilyen érzéseket csak úgy ‘papírra vetni’. Nekem sem megy. De úgy érzem, hogy nem csak a leírása az, amiben korlátokba ütközöm, hanem a kimutatása is. Nem tudom, mivel, hogyan, miképpen tudnám eléggé megmutatni neki azt, amit belül érzek iránta. Soha nem volt még ilyen.
Ha van az embernek előre elrendeltetett társa, vagy akármi amit szoktak ilyenkor mondani, akkor, én büszkélkedhetek vele, hogy megtaláltam =). Igaz, néha önfejű, néha lusta, néha meg az őrületbe tud kergetni… De akkor is az én Édesem =). És ennél jobban semmi nem számít.
Most csak ülök itt egyedül a laptop előtt, írom ezt a post-ot, amit valószínűleg senki nem fog elolvasni. De… talán nem is azért írom, hogy elolvassa akárki is. Talán csak azért, hogy írjak, hogy kiírjam magamból azt amit érzek. Lehet, hogy megmutatom majd Ingridnek. Talán, ezzel is egy kicsit jobban megérti azt a végtelen szerelmet, ami a szívemben lángol, évek óta. Nem tudom, sikerül-e valaha neki teljesen kitárnom a szívemet – mármint abban az értelemben, hogy teljesen megmutassam neki az érzelmeimet. És ezt nem azért, mert nem akarom, hanem mert az emberi lélek, az emberi tudás ehhez túlságosan kicsi. Túl fejletlen még az ilyenekhez az agyunk. Úgy látszik, a lélek és a szív túlszárnyalta a hőn Istenített tudást, agyat, logikát, mindent amiben az emberek nagy része hisz. -.
Sokszor felvetődik bennem a kérdés, amikor nem vagyunk együtt, és nem beszélünk, hogy ‘vajon mit csinálhat most?’. Nem tudom most mit csinál. Remélem, jól érzi magát =).
Tudjátok, kicist bűntudatom van a tegnap miatt. De… elnyomom, és nem érdekel. Hiszen neki se szokott bűntudata lenni ilyen esetekben. Akkor nekem miért legyen? =P
Hmm… csak írok, írok és írok. Nem tudom kinek, nem tudom minek, de… megállni sem tudom, hogy ne tegyem.
Egyedül érzem magam ilyenkor. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, és ilyenkor is velem van gondolatban. De nekem nem csak gondolatban kell, hanem teljes valójában, úgy ahogy van kell a teste is, nem csak a gondolata =((.
Azon filóztam éppen, milyen jó lenne, ha lenne már hibernációs kamra. Csak fognám magam, bepattannék, és 2-3 hét múlva, augusztus 4-én, mielőtt megyek ki érte, kijönnék, és sitty-sutty eltelt volna ez a 2 hét. Kár hogy nincsen =(.
Emlékszem, régen sosem hittem volna, hogy ilyen erős, ilyen mély érzelem is van a világon. Nem tudtam egyszerűen, sosem tapasztaltam. Aztán megismertem Őt, és ezzel megismertem egy olyan belső lelki részemet, amely egész addigi életemben csak elnyomva volt magában. Elnyomva, várta a megfelelő pillanatot a kitörésre. És nála eljött ez a pillanat.
Ajh, annyi minden jár most a fejemben, hoyg nem tudom egyszerűen mindet leírni… De muszály volt kiírni magamból ezt a kis töredéket, mert ha nem tudtam volna megtenni, beleőrülnék szerintem.
Rájöttem amúgy, az a baj, hogy mindíg túúúúl sokat agyalok mindenen. Amíg ki nem vesézek magamban egy dolgot, addig az nem tud békén hagyni, még ha teljesen hulla vagyok a fáradtságtól, akkor sem. Egyszerűen nem hagy békén, és csak nyomja a magáét, csak pörög az agyam csak forog…
Na, de abbahagyom, szerintem ez most túl sok volt egyszerre nektek… Nekem nem, hiszen mint mondottam’ vala’, ez csak egy ici-pici töredéke annak, ami most a fejemben jár, amik lefoglalják a ‘teljes processzorteljesítményemet’ =).
Üdv mindenkinek, és aki elolvasta, az kitartó, és köszönöm! =);)
Ki mit érez?
Igen, a kérdés az hogy éppen ‘Ki mit érez?’. Érdekes dologból jött ez a gondolat… Természetesen, mint majdnem minden post-om, ez is barátnőmmel kapcsolatos =D. De, mielőtt még valaki is rosszat gondolna, vagy félreértések történnének, nem a szerelmünkkel kapcsolatosan vetődött fel ez az egész. Természetesen azzal a mai napig tisztában vagyunk, hogy miket akarunk megvalósítani, hogy szeretjük egymást, és, hogy egymás nélkül élni sem tudnánk =). Ez a kérdés inkább amiatt fogalmazódott ma meg bennem, mert volt egy nézeteltérés.
Az egész azzal kezdődött, hogy ma fáradtan hazaértem a munkából. Az elején még nem is volt gond, aztán jött egy-két dolog. Mondtam neki, hogy jó lenne, hogyha bekapcsolnánk a mikrofont, meg a fülest beizzítanánk… Erre azt a választ kaptam, hogy most nagyon fáradt O.o…. Hát mondtam is neki, hogy ne jöjjön már ezzel, mert sokkal könnyebb beszélni, mint írkálni (legalábbis szerintem, de nem hinném hogy ezzel én vagyok az egyedüli, sőt… valószínűnek tartom, hogy ezzel nem csak én vagyok így, hanem úgy kábé mindenki…). Na, mondta a szokásos dolgait, ebbe ne menjünk most bele, mert sok értelme nem lenne, és szerintem neki se tetszene ha kitaglalnám, meg nekem sincsen ehhez kedvem. Lényeg a lényeg, hogy hozta fel a szokásos dolgait, erre mondtam én neki hogy ne kezdje megint mert elegem van belőle hogy mindíg ezeket mondogatja, amikor csak vitatkozunk, hogy mindíg ezzel akarja lezárni, amikor tudja hoyg ez nem így van, és én is úgy érzem egy idő után (pl. most is…), hogy nem tudom boldoggá tenni, hogy én csak a rosszat hozom neki meg ilyesmi. Hogy ezután mit beszéltünk, arra már nem emlékszem pontosan, csak azt, hogy annyira felhúztam magam, hogy elköszönt és ment is volna, nem is érdekelte hogy mit érzek, hogy mennyire hiányzik a hangja, az érintése, mindene… Aztán már az sem érdekelte, hogy nagyon rosszul esett nekem amit mondott/csinált… Azért ilyenkor felvetődik az emberben a kérdés, vajon miért nem érdekli??? Hiszen, én mindíg próbálok a kedvére tenni, én mindíg megteszek neki mindent, sokszor még kérnie sem kell, én meg amikor kérek valamit, akkor 70%-ban azt hallom vissza hogy nem, mert fáradt vagyok mert ez van az van amaz van.. Bezzeg, hogyha én nem teszek meg neki valamit, akkor már rögtön jön a sértődés meg a morcizás… De nem érdekel, ezentúl én is úgy fogok vele viselkedni, ahogy ő viselkedik velem…
Én megpróbáltam szépen rávezetni, nem hallgatott rám, sőt, akkor is én voltam a hibás és velem veszekedett, pedig rosszat nem mondtam… Megpróbáltam már kérni, könyörögni… Egyik sem jött be. Ezek után nem teszek semmit, csak azt, amit Ő is… Kíváncsi leszek, hogyan fogja lereagálni.
Ennek ellenére, hogy ezt teszem, szeretem. Nagyon. És pont ezaz, ami miatt most én se fogok neki sokmindent megtenni, hogy ráérezzen, nem jó ez így, nincsen rendjén. És ne kövesse el azt a hibát, hogy mindenért én legyek a hibás, és semmit nem vall be önmagának. Ha így tenne még sokáig, annak beláthatatlan következményei lennének. Amit teszek, azaz, amit nem teszek ezentúl, azt azért nem teszem, hogy sok évtizedik együtt lehessünk még, és én is ha kérek valamit, az teljesüljön. Beleuntam már abba, hogy én mindent, Ő semmit… Hogy az Ő filozófiája szerint neki mindent, de Ő semmit…
Így talán rájön, milyen érzéseim vannak sokszor… de nem szoktam balhézni, csak amikor fáradt vagyok, vagy amikor már nagyon ki vagyok akadva… Hát, mostantól még akkor sem fogok. Ha Ő nem tesz meg valamit, akkor én sem teszek meg valamit =). Ennyi, nem fogok ezen stresszelni…
Remélem, ezzel már talán belátja, hogy többet is tehetne meg értem. Igaz az is, hogy most ezzel, hogy összeköltözik velem, nagyon sokat tesz értünk, a kapcsolatunkért. De… nem csak az ilyen nagy dolgokban kell megmutatni, hogy mennyire szeretjük a másikat, hanem a kicsi, apró, mindennapi dolgokban is. Azt mondta, hogy miután együtt fogunk élni, sokmindenben meg fog változni =). Remélem így lesz, én… én tényleg bízok benne. Nagyon bízok =).
Na… már megint azon kaptam most magam, hogy annyit írtam, lehet hogy el se fogja senki olvasni végig… sajnos, amikor komoly bánatok, gondolatok, érzések vannak bennem, akkor nem tudom magam visszafogni ilyen tekintetben =(. Pedig tényleg igyekszem =P.
Álmodjon szépet mindenki, én még nem tudom, hogy lefekszem-e, nem vagyok ráorientálódva… Inkább még openTTD-zek egyet, meg ilyesmi… nah, Byez all! ^.^
Meglepő gondolatok egy hímtől O.o
Sziasztok! Érdekes címe van ennek a bejegyzésnek, tudom, de ez teljesen igaz, és találó, azért választottam neki. Hogy mik is ezek a meglepő gondolatok? Hmmm… Elég sokminden, összetetten, és nem csak apró, semmire kellő dolgok.
Tegnap, amikor msn-eztünk Barátnőmmel, érdekes dolgokról beszélgettünk – újfent, mivel már nem először beszéltük ezeket a témákat -. Az egyik, ami ide tartozik, és ami valamiért engem nagyon foglalkoztat – annak ellenére hogy még az ilyenekhez fiatal vagyok (ahogy mondani szokolták’ vala’) -, és amit ki is veséztük rendesen, az az, hogy mennyire is várjuk már azt a kort, mind a ketten, hogy eljöjjön az ideje egy… egy komolyabb kötöttség létgrejöttének, mint például egy eljegyzés vagy egy házasság. Lehet, hogy ez sokak szemében meglepődést kelt. De… lássuk be, én sosem voltam az a tipikus férfi, akinek mondjuk az a lényeg hogy minél több nővel d*gjon élete során, de éppenséggel a másik sem, hogy a karrierem legyen a lényeg. Nekem világ életemben a család volt az első, ha ezt senkinek nem is vallottam be, és senki nem is tudja, még az én családomban is. Jól tudok titkot tartani =). Én a családért, azért, akit szeretek, akármit képes lennék megadni, még ha – és ezt szó szerint értem – nekem bajom is töténik, ne adj Isten meghalok vagy ilyesmi… Nem tudom, lehet hogy én vagyok a hülye emiatt, vagy elmebeteg, hogy 21 évesen ilyen dolgok járnak a fejemben?! De én ilyen vagyok, és ezt fel is vállalom az előtt aki rákérdez, vagy jelen esetben aki ezt most elolvassa =P.
A másik dolog, amit ismét átdumáltunk, az a gyerekvállalás. Ebben jót is rosszat is megbeszéltük. De akkor kezdeném a rosszal, utána jöjjön a jó hogy felderítse azokat, akik ezt a hosszú bejegyzést akár idáig is elolvasták =D.
Elsősorban a rossz alatt azt értem, hogy mi van, hogyha a baba, ami világra jönne, valamilyen defektussal születne meg, pl. nincs meg egy végtag, vagy szellemi fogyatékos. Én… én úgy gondolom, hogyha idejében megtudjuk, akkor annak a terhességnek véget kell vetni. Mert most gondoljatok bele, milyen élete lesz annak a gyereknek? Vagy ha megtartjuk, akkor milyen életünk lesz nekünk?! Minden pénzünk, időnk és idegünk rá fog menni akkor erre az egészre, és nem lehetnek meg a további boldogságok, mint például a gyerek jól tanul, jó gimibe kerül, jó egyetemre, jó munka stb. stb., nagyon sokminden van, amiből egyszerűen kimaradnánk mind a ketten egy ilyen beteg gyerek miatt. És nem csak a mi szempontunk a lényeg, hanem az övé is. Hát a gyerek lehet hogy nem fogná fel, de jelentősen boldogtalanabb lenne, mint egy normális ember. Nem tudná magát ellátni, élete végéig kiszolgáltatott helyzetben lenne, ha mi meghalunk, akkor nem lenne ki gondoskodjon róla, és így tovább… Egy beteg gyereknek mindenképpen hatalmas hátrányai vannak, mind a szülőket nézve, mind magát a gyereket.
Tehát, ha időben derül ki, akkor elvetetni a terhességet. Ha nem időben derül ki, ez már a másik, és etikailag kérdésesebb dolog. Viszont, én nem vállalnám el. Én úgy vélem, hogy egy intézetben, ahol tudnak róla gondoskodni, és tudják mi kell neki, sokkal jobban érezné magát. És nem fogom egy genetikai hiba miatt feláldozni az egész életemet, a párom életét, és további lehetőséget egy normális gyerekre, egy baba miatt. Ha baja van, akkor nem maradhat velünk. Szerintem ez a legoptimálisabb, és leglogikusabb megoldás. És emberibb mindenkire nézve =).
Hát, ezeket akartam csak megosztani veletek. Tudom, érdekes hogy az én koromban, főleg hogy barátnőm korában ilyenekről gondolkodunk, és beszélgetünk. De… én is tudom, és Ő is tudja, hogy sosem voltunk olyanok mint a tucatember. Mindíg eltértünk sokmindenben az átlagtól, és ezen nem is akartunk sosem változtatni. Legalábbis én nem, hogy Ő?!
BTW
Üdv mindenkinek. Hogy most miért is írok? Igazából nem tudom, különösebb mondani valóm nincsen. Csak halálra unom az agyam 
. Mondjuk azért történt egy s más már mióta nem írtam semmi tartalmasat ide.
Kezdjük akkor az elején. Nem tudom, mondtam-e, de voltam megnézni azt a nagyon olcsó albérletet. Az egésszel csupán annyi bajunk van, hogy a pasinak a felesége az valami szörnyű hárpia… Hát most ha belegondolunk… A pasival tök jól megbeszéltem először azt, hogy akkor veszünk majd egy mosógépet oda. Utána tudtam meg, hogy a felesége ezt nem találja jó ötletnek O.o… Hogy miért, azt nem tudom. Na akkor megbeszéltem a pasival, hogy mi nyáron is ott akarunk akkor maradni. Kapom a telefont 1-2 nappal később, hogy sajnos ez nem lehetséges, mert a feleséges csak suliidőben akarja kiadni kifejezettem diákoknak. Mondom mi is diákok vagyunk kikérem magamnak… Mindegy, ők tudják hogy mit akarnak vagy mit nem, inkább örülnének neki, hogy nyáron is van bejövő keresetük az albi kiadásából -.- .
Nah, aztán tegnap nagy boldogságomban ráakadtam tök véletlenül egy másik albérletre, igaz, drágább mint az amit most intézek, de mindenesetre még mindíg jobb árban van, mintha valami mást néznénk. Egyik kaposvári ismerősömmel dumáltam, aztán kérdezte hogy találtunk-e már valami lakást magunknak. Mondtam hogy természetesen. Aztán úgy reagálta le hogy a fenébe, és megkérdeztem hogy miért? Erre kiderült, hogy az apja most vett Kaposváron magának egy kis lakást, és kiadná albiba. Hát simán mondtam neki hogy oké, akkor ezt is meglessük, hiszen.. lássuk be, nem nagyon vágyok egy ilyen nő mellett élni, mint az a feleség… Még a végén azt is megszabja, hogy nem lehet este 10-nél tovább fent lenni O.o ….
Nah, úgyhogy most várom egyenlőre, hogy a Szandi intézkedjen az apjánál, hogy 45K-ból kijöjjön havonta (azt mondta, lehet, hogy tudunk még alkudni is az alapdíjból), és hogy ne kelljen +1 hó kauciót fizetni, mert az nekem nem menne, hát honnan lenne nekem annyi pénzem 
. Ma este beszél a faterjával, remélem jó hírekkel szolgál majd nekem , és holnap meg én hívom akkor fel hogy megbeszéljem vele a részleteket, meg hátha tud nekem képeket küldeni az egészről. Ha nem, akkor sincs gond, mert a csaj csinál a telefonjával és szombaton akkor küldi 
.
Nah, tehát most egyenlőre reménykedünk benne, hogy valami jó albérletet sikerül végre kerítenünk. Nem akarok semmiképpen sem sokat kiadni albérletre, hiszen nekem kell Ingridet is majd, és magamat is eltartanom.
Más… pénteken végre nyit a boglári Tesco. Már alig várom, rohadtul elegem van a Siófokra bejárásból minden nap amikor melózok. Alig tudok aludni is, meg minden… ez így egyáltalán nem jó. És a másik ami tetszeni fog, hogy sokkal kisebb lesz mint a siófoki… nem kell annyi kódot megjegyezni, simán jobb . Aztán, hogyha vége ennek a nyárnak, akkor meg megpróbálok Kaposváron is Tesco-ba elhelyezkedni, reménykedem benne, hogy felvesznek könnyedén, mint diákmunkást, hiszen van benne tapasztalatom, addigra meg végképp lesz. Na mindegy, ez még a jövő zenéje, ha mégsem sikerülne, akkor valszeg mekiben vagy valami másik üzletben próbálok elhelyezkedni. De remélem, hogy erre nem kerül sor, hanem mehetek oda Tesco-ba.
Aztán befejezésképpen, hogy miért is ‘BTW’ lett a cím most O.o? Nem tudom . Talán azért, mert (akik nem tudnák, a ‘BTW’ egy angol rövidítés, és mellékesen ‘by the way-t jelent’, azaz ‘amúgy’ és szinonímái) semmi konkrét okom nem volt most ide írni, csak nagyon unatkozom . Cicám jelenleg szórólapozik. Én meg halálra unom magam. Nem tudok magammal mit kezdeni már . És még csak fél 4 :-S . Na, egyszer majdcsak hazaér, remélem minél hamarabb .
Byez all!
Hiányzik, nagyon :(
Most kerestem ezt a képet. Hogy miért is? Ennek igen egyszerű a magyarázata. Egy kifejező képet akartam keresni, ami körülbelül tükrözi, hogy éppen most, ebben a lelki állapotban állapotban mit jelent nekem a Szerelmem… Ez egy angyalt akar ábrázolni, ha valaki nem jött volna rá 
.
Néztem az előbb egy filmet. Már nem tudom mi volt a címe, de aranyos volt . Arról szólt, hogy a véletlenek (vagy talán a sors?) hogyan hoznak össze két embert. És emlékeztetett saját magunkra. Hiszen az, hogy mi összejöttünk, vagy hogy egyáltalán megismertük egymást, nem lehet véletlen. A sors játéka volt . Méghozzá rengeteget kellett a sorsnak ahhoz manipulálnia, hogy minden pontosan megfeleljen ennek a szinte lehetetlen dolognak, hogy megismerjem. Hiszen ha belegondoltok… több millió msn-címet vehettem volna fel akkor. És mégis ő volt az egyetlen, akit felvettem. És… még nagyon sokminden benne van a dologban, ami azt eredményezte hogy egymásba szerettünk, de ezeket nem írnám ide le, Ingrid úgyis tudja hogy miről van szó, másnak meg nem kell tudnia . De, mindenesetre, nagyon sok dolognak kellett ahhoz körejátszani, és egybeállnia, hogy egyáltalán megismerjem Őt, és ahhoz is, hogy közelebbről megismerjük egymást . Bocsi, ezt most nem tudom folytatni… majd valamikor… Most nem megy, túlságosan hiányzik ahhoz Kicsim, hogy folytassam .
Byez all!
Újabb nagyszerű nap :)
Hát, az, hogy ma kipihenem magam, ugyan nem sikerült. De ennek ellenére nagyon jó napom volt . Voltam bent Kaposváron megnézni az albérletet… Nagyon tetszik, imádom .
Az út az valami nagyon unalmas volt… azaz csak egy darabig, még el is aludtam, amikor egyszer csak valaki hátulról megkopogtatja a vállam O.o Nézem ki az, hát az egyik csaj a buszról, akikkel jártunk be . Aztán eldumálgattunk. Mondta, hogy valszeg, most hogy meg lesz a kozmetikusi végzettsége, ki akar menni külföldre, Spanyol- vagy Görögországba. Jó ötlet, nincs pasija, párja, aki földhöz kösse. De én nem vállalnám be, nekem ott van Ingrid, őt pedig semmi pénzért nem hagynám itt, se ott, se sehol . Nah, aztán dumáltun kmég pár dologról, de fingom nincs már, hogy miről O.o…
Aztán beértem Kaposvárra, persze hogy akkor ment el pont a helyijáratos busz, amikor odaértem a helyközi megállóba -.- . Tehát egy olyan 20 percet vártam, mire mehettem. Leszálltam a Hősök Temploma utáni megállóban, ott mondjuk volt egy kis keveredés, mert nekem azt mondta, hogy menjek át a zebrán. Hát, én átmentem, csak éppen rossz zebrán, és nem láttam sehol . Na, végülis megoldottuk az ‘eltévedésem’, és megtaláltuk egymást .
Bementem a házba, megmutatta. Meg kell mondanom, hogy havi 35 ezer forintért egy ilyen ház tiszta luxus. Hát mások 50-60-as havival adnak ilyeneket :O . Elég alaposan megnéztem minden kis helyet. De nagyon perfekt, van parketta, szőnyeg is benne, étkészletek, TV egy rakat csatornával (HBO is van!), internet, és látszik, hogy új az egész. Tehát nekem nagyon megnyerte a tetszésemet, és miután megnéztem, meg is beszéltük a pasival a részleteket. Egy nagy hátránya van, hogy nincs benne mosógép, és egyenlőre úgy áll a helyzet, hogy nem is vihetünk. De egyenlőre még a fószer dumál a feleségével, hogy mi a legyen, mert ezt a mosós dolgot mindenképpen meg kell oldanunk, hát nem lehet az, hogy kézzel mosson Ingrid állandóan… Holnap majd szól, hogy akkor mi a helyzet ezzel a mosás dologgal. De tényleg találnunk kell mindenképpen valami megoldást erre. Hát mosodába sem vihetjük állandóan minden cuccunkat, idő, és nem utolsó sorban pénzigényes dolog lenne. Na nem tudom, ez majd kiderül amikor a pasival beszéljük tovább hogy akkor hogy legyen, meg holnap várom majd a hívását.
Aztán elindultam haza. A buszmegállóban meg elbeszélgettünk egy nénivel, szintén nagyváradi . Ezt a véletlent .
Aztán hazafelé úton jó sokat aludtam. Kislakon meg felszállt valami csaj, nézem, jött felém és vigyorgott ezerrel O.o… Az az igazság, hogy még most sem tudom, ki volt az . De valszeg ismernem kéne, ha már ő ismert engem. Kérdezte mi van velem meg merre voltam, meg én is kérdeztem, aztán amíg ideértünk boglárra, addig dumáltunk. De hogy ki lehetett az???!!! Nem tudom, és nem is tudok rájönni, az a baj . A Táncsicsba jár, erre rájöttem, mert kérdeztem hogy hol is tanul most mert elfelejtettem (mintha a többire emlékeznék ). Na mindegy.
Aztán hazaértem, és unatkoztam méghozzá nagyon . Vártam haza Kicsimet, majd Ő is hazaért, elbeszélgettünk a mai napról, kicsit lelkiztünk, aztán sajnos mennie kellett lefeküdni . Mostanában elég sokat beszélgetünk a jövőnkről, mármint jó értelemben. Remélem, hogy meg is fogjuk valósítani, és nem csak beszélgetünk róla. Bár, 100%-osan bízok benne, és abban is, hogyha most összeköltözünk, akkor soha többé nem fogunk elszakadni egymástól . Lehet, hogy a múlt alapján nem kéne ennyire megbíznom egyetlen nőben sem. A baj csak az, hogyha én szeretek valakit, akkor annyira bízok benne, hogy az életemet is odaadnám érte, mert tudom, hogy Ő is megtenné értem .
Na mindegy, így is eleget írtam ma már . Majd holnap folytatom, ha nem tudok aludni éjjel ^.^
Jóéjt mindenkinek, Byez!
Csúnya-buta emberek! ;)
Hogy miért is adtam ezt a címet neki? Hmmm… lássuk csak.
Leírnám, hogy miért is gondolom ezt. Azt mondják a Debian alapú Linux júzerekre, hogy milyen agresszívek meg mit tudom én, mert mennyire nyomatjuk a saját igazunkat. Akkor kérem szépen, ezt megcáfolandóan leírnék egy-két ‘hozzászólást’ ahhoz, amikor elkezdtem mondani, hogy miért jobb a Linux, mint a Windows. Amikor mondtam, hogy stabilabb, nem kell félévente újratenni, meg ilyesmi, akkor azt a választ kaptam, hogy ‘Belefér’… hát, hogyha állandóan teleítgetni akarnak az emberek, akkor valóban ‘Belefér’… Aztán felhoztam, hogy nem fagy be, és nem szokott csak úgy ‘kék-halál’ effektus bejönni. Erre azt kaptam, hogy ‘Nem baj, restart és meg van oldva.’ Érdekes módon, amikor kezdtem végre sikeresen meggyőzni valakit, akkor rögtön azt hozta fel, hogy ‘Nem lehet vele játszani…’… Kikérem magamnak?! Hogyhogy nem lehet vele játszani? Mi az, hogy egy rendszerre nem csinálnak játékokat? :O Érdekes, ugyanis nagyon is lehet vele játszani. Kell egy megfelelően összerakott, kompatibilis számítógép/lapostopp, egy Wine nevű program, és kész is a gamer-gép 
Ennyi… Csak a legeslegnagyobb probléma az, hogy Magyarország annyira nevetségesen Microsoft központú…
Külföldön, Nyugat-Európában, az államoknak a Microsoft több tízmillió forint értékű €-t fizet… Mo-on mi van??? Több tízmillió forintot fizet a Microsoft-nak az állam, hogy mindenhol Windows lehessen fent ingyen (pl. az egyetemistáknak ugye a Campus-program). Na és a másik, ami teljesen felháborító, hogy Mo. még csak meg sem próbálja a sima kis közembereknek megmutatni, hogy a Windows-on kívül van más is, Mo-nak a Microsoft meg a Windows az Isten… sok szerencsétlen aki ott fent van…
Másik… elméletileg, az ECDL-en két operációs rendszert kéne ismernie mindenkinek. Nyugat-Európában ugyanúgy megtanítanak egy Linux disztribúciót használni, mint a Windows-t… Nálunk mi van??? Megtanítanak egy XP-t és egy 2000-et használni, és ezek lényegében ugyanazok, csak más a kiadás éve és a neve (plusz minusz pár plusz lehetőség és változás). Hogy lehet ennyire szánalmas alak a kormányban, aki ezt meghatározta??? Nekem a kormánnyal nincsen bajom, igaz, voltak hülyeségeik, de melyiknek nincsen. Na de most nem is politizálni akarok, csak lehordani azt a barmot, aki ezt az egészet kitalálta ott fent…
Ja, kis eltérő téma… Nem tudom már ki mondta, valami gazdasági elemző, vagy politikus, nekem mindegy, egyre meg, hogy ‘tanuljanak meg az emberek spórolni’… Igen kicsi bogaram??? És mégis miből spóroljanak az emberek? A semmiből nem tudnak… Annak a baromnak adnék a kezébe 100 ezer Ft-ot, nesze, éljen meg belőle 1 hónapig, úgy, hogy marad is valami belőle neki …. Csak ennyit erről a kijelentésről, hülye…
Na visszatérve, az az igazság, hogy Magyarország ezen a téren még nagyon sötét. Európában mindenhol kezdenek rádöbbenni, hogy mennyivel jobb a Linux vagy a Mac OS-X, mint a Windows. Egy példát mondok most csak (ha valakit érdekel akkor írjon csak és írhatok még több példát is a kedvéért ), méghozzá azt, hogy már a német rendőrség is Linuxra váltott, mert annyira megbízhatatlan az a magyarok által annyira Istenített Microsoft Windows… Úgyhogy ennyit a magyar oktatási miniszterről (mert van egy olyan érzésem, hogy az ő keze van a dologban, de ezt nem tudom sajnos, még ennek nem néztem utána. Ha tévednék, akkor bocsánat )….
Na, azt hiszem, egyenlőre ennyi volt. Ha valaki ‘kötekedni’ akar, az a commenteknél nyugodtan megteheti . Byez all!
Még ilyet :O
Gyerekek… a XXI. században vagyunk… és gondoltátok volna, hogy egyes üzletekben nem a vendég az első? :O Kicsim ma volt egy nagy bevásárlóközpontba, hogy megnézze ott is az árakat, mert ugye az összeköltözésünkre azért nem egy dolgot kell majd venni, és alegolcsóbb helyen akarjuk megvásárolni a cuccokat. Erre oda ment hozzá egy pasi (ott dolgozott), és elkezdte zalatni… hogy nem szabad leírni az árakat, meg melyik cégnek dolgozik, meg mit tudom én, és amikor mondta neki, hogy nem dolgozik egyik cégnek, elkezdte hogy ‘Ne hazudj’ meg ilyesmi… :@ :@ Hát, most, amikor mesélte, azt hittem idegrohamot kapok :O . Nálunk nem hogy ezt csinálják a vevőkkel, hanem még kedveskednek neki meg minden :O … Nálunk őszintén, mit tennénk, ha valaki ilyet csinálna? Simán, minden szívfájdalom nélkül kirugatnánk az állásából… És kidobták a hypermarketből… Hát milyen egy szánalmas dolog ez? Nálunk már rég a nyakában lenne egy fegyelmi eljárás… Egyszerűen nevetséges, ami ma történt… Legközelebb kikényszerítem, hogy belém kössön, és akkor annak az embernek annyi, ott többet nem fog dolgozni, az egyszer biztos.
Más… ma már végre saját kóddal voltam a Tesco-ban… hát, el kell mondanom, annyira nem egyszerű ez, mint amilyennek kinézett O.o . Mert mit is gondolna az ember, csak beül a kassza mögé, és húzogatja az árukat jobbra-balra… Na, most ez nem egészen úgy néz ki. Hanem hogyha valamin nincsen kód (pl a péksütemények 90%-án sajnos -.-), akkor annak tudni kell a kódját, és kemény 6 jegyű mindennek a kódja… Úgyhogy, nem tudom hogy fogom most ezt megjegyezni. Ja, még annak a kurva szatyornak is kell kód . Én ezen lepődtem meg a legjobban .
Na mindegy, igazából ez a Tesco-s dolog nem nagyon zaklat engem. Hiányzik Ingrid . El sem tudom mondani hogy mennyire… és már nagyon várom, hogy végre megtörténjen ez az összeköltözés, végre soha nem lesz többet olyan hogy meghalok hogy vele legyek, és akkor puff, jön a felismerés, hogy több mint 500km-re van, és nem tudunk együtt lenni még a következő alkalomig, amikor megint lesz pénzem rá . Ez így már nagyon rossz… többek között azért, mert… belegondolok, hogy már 21 éves vagyok. Nekem már nem csak arra van szükségem, hogy ‘jaj de jó, járok valakivel, szeretek valakit, szeret valaki, stb. stb… hanem arra is, hogy mélyítsem a kapcsolatot, és ebben az összeköltözés az első komoly lépés. Már nagyon várom, hogy ez megtörténjen. Na meg azért az lesz az egyk legjobb, hogy a távolság jelentősen lerövidül 500km-ről egy lakásba . És ez nagy távrövidülés .
Na, de visszatérve az első témára… hogy lehet az, hogy ilyen megtörténjen a mai világban??? Hogyan lehet ennyire nevetséges, rasszista, és szánalmas ember valaki, mint ez a buzi román munkás. Hatalmas karrierje van, amit befutott, biztos nagyon büszke lehet magára és van mire felvágnia “-.-… Legközelebb akkor is ki fogom kényszeríteni, hogy belém kössön, és megbosszúlom én ezt, meg most komolyan… Hát van az ilyen embernek helye egy üzletben? Nem nagyon… Sok paraszt hülye… Az a baj, hogy az ilyenek mindíg annyira primitívek, hogy nem is fogják fel a tetteik súlyát, és következményeit előre, sőt, sokszor még utólag sem…
Na mindegy, csak gondoltam, ezt leírom most itten’… Eléggé felháborított a dolog, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Igaz, én még elfogultabb is vagyok sokkal, de van egy olyna érzésem, hogy mások is egyetértenek velem abban, hogy az ilyen embereknek nem egy üzletben lenne a helyük, hanem valami lepratelepen…
Na, jóéjt mindenkinek, Byez all!
