Húúúúú :D
Nos, ma volt az első napom a Tesco-ban… hát, mondjuk sokkal rosszabbra számítottam 
. De ennek ellenére kellemes meglepetésként ért, hogy tök normálisak az arcok (munkatársak). Ma még nem nagyon voltam kasszában, de azért be-be ülögettem mások helyett gyakorolni. Sőt, ami meglepő, még csinálni is akartam, mert sokkal gyorsabban telik az idő, hogyha az amber dolgozik, mintha csak áll, és néz ki a fejéből… Jól kezdődött az első munkanapom -.-… Odaértem időre, de a biztonsági őr drága, nem tudom hogy merre kóborolt, ezért mindannyian, akik nem tudtunk bemenni, maradhattunk fél órával tovább, hogy rohadna meg :-/ . Na mindegy…
Aztán, amikor bementem, kaptam két ‘meló-diák’-os pólót, amit spúr módon majd az első fizetésemből le fognak vonni… lol, ki látott már ilyet . Megkaptam a hülye kis kártyámat is.
Az első pár óra csak abból állt, hogy néztem ki a fejemből, és azt pislogtam, hogy mások hogyan csinálják a dolgokat a kasszában. Hát, mit ne mondjak, iszonyatosan halálra untam magam, kb. mintha valami dedós hülyegyereknek mutatnák meg, hogyan kell megkötni a cipőfűzőt… Aztán végre eljött az idő, hogy én is beülhettem a kasszába. Hát, ebből a szempontból azért csalódtam is, mert reménykedtem benne, hogy itt majd nem kell egy csomó hülye kódot megtanulnom, mint tavaly a Penny-ben… De persze hogy meg kell, és itt nem 4, hanem rohadt 6 számjegyből állnak 
. Úgyhogy majd szépen ebbe is bele kell jönnöm.
Aztán végre eljött a munkaidő vége, amit már ALIG VÁRTAAAAM! Kimentem a buszhoz… azaz rohantam, mert éppen akkor jött a helyijáratos busz . Azt hittem, az a Tesco-s busz, ami ingyen van… hát, rábasztam, nem az volt az, úgyhogy igazából nem is tudom, minek mászott fel oda, mert elméletileg az nincs a megállói között. Na mindegy végülis, csak plusz 155Ft-omba került. -.-
Aztán hazaértem, már vártam, hogy tudjak Kicsimmel beszélni, egész nap nem is dumáltunk meg nem is láttam . Aztán megérkeztem haza végre, akkor elmondta Ingrid nekem a napját, sikeresen meg is tartottuk a napi elengedhetetlen vitát , megint valami baromságon… de nem baj, jó ez így, ahogy Cicám mondaná: ‘Ha nem vesznénk össze akkor unalmas lenne az életünk ‘ , és ez igaz is 
.
És most jön a nap fénypontja, elkezdtünk albikat keresgélni szépen… és mit ad Isten, találtam egy jót… Felhívom, és azt mondta nekem az a kedves kis nénike, hogy sajnos PONT MA vette ki valaki. Mondjuk, annyira nem baj, mert, mint utólag kiderült, mi ezzel csak jól jártunk. Ugyanis Ingrid talált egy sokkal jobbat . Felhívom a pasit, kérdezem az albiről. Elmondott mindent, nagyon perfekt, 1 szobás – nekünk tökéletes, még egyenlőre nem tervezünk újabb csaláftagot -, nagy hall, TV, internet, fürdőszoba, és ami ugyancsak pozitívum benne, az egyetemtől nincs valami messze, sőt, az egyetem utcája mellett van, és Cicámnak is egyszerű lesz bejárnia a gimibe, mert egy rakat busz jár arra, tehát eléggé kp-i helyen van 
. Majd szerdán megyek megnézni, és akkor csinálok is képeket róla – már csak azért is, hogy megmutassam Ingridnek -, teszek fel ide is párat .
Tehát, a mai napom egyszerűen nagyszerűnek mondható . Azt hiszem, régen történt velem ilyen jó dolog .
Nah, mindenki boldog velem, hepi minden, meg satöbbi, egy a lényeg, hogy tapadjon a bélyeg, meg hogy Micimackó bélyeget nyal, mióta anyád a pilóta – sry, ezt most nem lehetett kihagyni -…
További jóéjt meg jónapot mindenkinek! Byez!
