Személyes blog (^.^)

A csóktalan est, néma reggel elleng,
Az éber éjnek nincs vége hossza
Emlékeimmel babrálok motozva,
S kispárnádon nem illan a
Lehelletednek és hajadnak illata.

Éjjel még elég sokáig fent voltam. Nem tudtam elaludni. Az járt a fejemben, hogy… akármit is csinál Cicám, lehet hogy egy pillanatra, egy kicsit haragszom rá. Lehet hogy mérges vagyok. De akkor is szeretem =). Nem tudom miért, nem tudom hogyan. De… talán ez így van rendjén. Pont az éjszaka miatt jutott ez eszembe. De komolyan. Teljesen mindegy hogy mivel sért meg, hogy mit tesz, ami rossz, Ő akkor is az én Egyetlen Cicám marad =).
Ebbe a gondolatmenetbe most kezdtem belemerülni. Éppen a barátnőivel van a városban valahol, és… hiányzik =(. Hiányzik, hogy nem lehet mellettem, hogy nem érezhetem, nem csókolhatom meg. Nem hallom a hangját… El se tudom mondani, hogy ez milyen rossz érzés. Hasonlításnak talán olyan – vagy legalábbis a következő példa kicsit megközelíti ezt az érzést -, mint amikor egy keményen drogos ember nem jut hozzá az anyaghoz. Bármit képes elkövetni, hogy megszerezze a napi adagját. Körülbelül én is így érzek most. Annyi a különbség, hogy nem tehetem meg – mint a drogos -, hogy fogjam magam, és csak úgy hipp-hopp kimenjek. Pedig de jó is lenne. Sokszor elgondolkoztam már rajta, hogy meglepődne, ha egyszer csak beállítanék =). Kár hogy nem tehetem meg. Biztos örülne. Dehát… ilyen az élet. Nem tehetem meg, mert ahhoz nem csak hogy nem kevés pénz kell, de valahol akkor aludnom is kell, és a vén házsártos nagyanyjának már így is elege van belőlem, hogy milyen ’sokat’ voltam ott eddig. Pedig, szerintem nem volt sok. Ennél sokkal többet is maradnék, ha megtehetném. Kár, hogy nem tehetem.
Már… csak hetek kérdése, és együtt élünk. Mégis, ez az utolsó időszak a legnehezebb. Szörnyen lassan telik, és nem is csak erről van szó, hanem magáról a belső érzésről. Tudom, hogy hamarosan már nem kell többet nélküle lenne, nem kell többet hiányolnom, ‘koplalnom akármiből is ebben a kapcsolatban’, de… olyan messzinek tűnik még. Ez a 2 hét ami még hátra van, maga a kínszenvedés. Bárcsak már elmúlt volna 18… bárcsak ne augusztus 8-án született volna, hanem előbb, ha nem is sokkal, legalább 1-2 hónappal előbb =(. Akkor már boldog lennék. Felhőtlen boldog, hogy ennyi szenvedés, ennyi energiabefektetés, ennyi közdelem után, végre, együtt vagyunk, egymással. Ha eljön az a pillanat végre, akkor érezhetem ezt, és akkor megnyugodhatok, hogy már minden rendben van/lesz. Addig nem megy…
Olyan jó volt eddig az osztálytársainak. Nagyon sokszor kívántam, bárcsak élnék ott, mitöbb, lehetnék az osztálytársa, akkor… akkor minden nap találkoznánk, együtt tudnánk lenni.
Igazából nem tudom magam rendesen kifejezni most. Nem tudom leírni szavakkal, mit érzek belül. Nincsenek rá szavak, ez már sokkal több mint akármilyen emberi érzés. Nem véletlen, hogy sima kis írásokkal, betűkkel, szavakkal nem szokták az ilyen érzéseket csak úgy ‘papírra vetni’. Nekem sem megy. De úgy érzem, hogy nem csak a leírása az, amiben korlátokba ütközöm, hanem a kimutatása is. Nem tudom, mivel, hogyan, miképpen tudnám eléggé megmutatni neki azt, amit belül érzek iránta. Soha nem volt még ilyen.
Ha van az embernek előre elrendeltetett társa, vagy akármi amit szoktak ilyenkor mondani, akkor, én büszkélkedhetek vele, hogy megtaláltam =). Igaz, néha önfejű, néha lusta, néha meg az őrületbe tud kergetni… De akkor is az én Édesem =). És ennél jobban semmi nem számít.
Most csak ülök itt egyedül a laptop előtt, írom ezt a post-ot, amit valószínűleg senki nem fog elolvasni. De… talán nem is azért írom, hogy elolvassa akárki is. Talán csak azért, hogy írjak, hogy kiírjam magamból azt amit érzek. Lehet, hogy megmutatom majd Ingridnek. Talán, ezzel is egy kicsit jobban megérti azt a végtelen szerelmet, ami a szívemben lángol, évek óta. Nem tudom, sikerül-e valaha neki teljesen kitárnom a szívemet – mármint abban az értelemben, hogy teljesen megmutassam neki az érzelmeimet. És ezt nem azért, mert nem akarom, hanem mert az emberi lélek, az emberi tudás ehhez túlságosan kicsi. Túl fejletlen még az ilyenekhez az agyunk. Úgy látszik, a lélek és a szív túlszárnyalta a hőn Istenített tudást, agyat, logikát, mindent amiben az emberek nagy része hisz. -.
Sokszor felvetődik bennem a kérdés, amikor nem vagyunk együtt, és nem beszélünk, hogy ‘vajon mit csinálhat most?’. Nem tudom most mit csinál. Remélem, jól érzi magát =).
Tudjátok, kicist bűntudatom van a tegnap miatt. De… elnyomom, és nem érdekel. Hiszen neki se szokott bűntudata lenni ilyen esetekben. Akkor nekem miért legyen? =P
Hmm… csak írok, írok és írok. Nem tudom kinek, nem tudom minek, de… megállni sem tudom, hogy ne tegyem.
Egyedül érzem magam ilyenkor. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, és ilyenkor is velem van gondolatban. De nekem nem csak gondolatban kell, hanem teljes valójában, úgy ahogy van kell a teste is, nem csak a gondolata =((.
Azon filóztam éppen, milyen jó lenne, ha lenne már hibernációs kamra. Csak fognám magam, bepattannék, és 2-3 hét múlva, augusztus 4-én, mielőtt megyek ki érte, kijönnék, és sitty-sutty eltelt volna ez a 2 hét. Kár hogy nincsen =(.
Emlékszem, régen sosem hittem volna, hogy ilyen erős, ilyen mély érzelem is van a világon. Nem tudtam egyszerűen, sosem tapasztaltam. Aztán megismertem Őt, és ezzel megismertem egy olyan belső lelki részemet, amely egész addigi életemben csak elnyomva volt magában. Elnyomva, várta a megfelelő pillanatot a kitörésre. És nála eljött ez a pillanat.
Ajh, annyi minden jár most a fejemben, hoyg nem tudom egyszerűen mindet leírni… De muszály volt kiírni magamból ezt a kis töredéket, mert ha nem tudtam volna megtenni, beleőrülnék szerintem.
Rájöttem amúgy, az a baj, hogy mindíg túúúúl sokat agyalok mindenen. Amíg ki nem vesézek magamban egy dolgot, addig az nem tud békén hagyni, még ha teljesen hulla vagyok a fáradtságtól, akkor sem. Egyszerűen nem hagy békén, és csak nyomja a magáét, csak pörög az agyam csak forog…
Na, de abbahagyom, szerintem ez most túl sok volt egyszerre nektek… Nekem nem, hiszen mint mondottam’ vala’, ez csak egy ici-pici töredéke annak, ami most a fejemben jár, amik lefoglalják a ‘teljes processzorteljesítményemet’ =).

Üdv mindenkinek, és aki elolvasta, az kitartó, és köszönöm! =);)