Személyes blog (^.^)

Igen, a kérdés az hogy éppen ‘Ki mit érez?’. Érdekes dologból jött ez a gondolat… Természetesen, mint majdnem minden post-om, ez is barátnőmmel kapcsolatos =D. De, mielőtt még valaki is rosszat gondolna, vagy félreértések történnének, nem a szerelmünkkel kapcsolatosan vetődött fel ez az egész. Természetesen azzal a mai napig tisztában vagyunk, hogy miket akarunk megvalósítani, hogy szeretjük egymást, és, hogy egymás nélkül élni sem tudnánk =). Ez a kérdés inkább amiatt fogalmazódott ma meg bennem, mert volt egy nézeteltérés.
Az egész azzal kezdődött, hogy ma fáradtan hazaértem a munkából. Az elején még nem is volt gond, aztán jött egy-két dolog. Mondtam neki, hogy jó lenne, hogyha bekapcsolnánk a mikrofont, meg a fülest beizzítanánk… Erre azt a választ kaptam, hogy most nagyon fáradt O.o…. Hát mondtam is neki, hogy ne jöjjön már ezzel, mert sokkal könnyebb beszélni, mint írkálni (legalábbis szerintem, de nem hinném hogy ezzel én vagyok az egyedüli, sőt… valószínűnek tartom, hogy ezzel nem csak én vagyok így, hanem úgy kábé mindenki…).  Na, mondta a szokásos dolgait, ebbe ne menjünk most bele, mert sok értelme nem lenne, és szerintem neki se tetszene ha kitaglalnám, meg nekem sincsen ehhez kedvem. Lényeg a lényeg, hogy hozta fel a szokásos dolgait, erre mondtam én neki hogy ne kezdje megint mert elegem van belőle hogy mindíg ezeket mondogatja, amikor csak vitatkozunk, hogy mindíg ezzel akarja lezárni, amikor tudja hoyg ez nem így van, és én is úgy érzem egy idő után (pl. most is…), hogy nem tudom boldoggá tenni, hogy én csak a rosszat hozom neki meg ilyesmi. Hogy ezután mit beszéltünk, arra már nem emlékszem pontosan, csak azt, hogy annyira felhúztam magam, hogy elköszönt és ment is volna, nem is érdekelte hogy mit érzek, hogy mennyire hiányzik a hangja, az érintése, mindene… Aztán már az sem érdekelte, hogy nagyon rosszul esett nekem amit mondott/csinált… Azért ilyenkor felvetődik az emberben a kérdés, vajon miért nem érdekli??? Hiszen, én mindíg próbálok a kedvére tenni, én mindíg megteszek neki mindent, sokszor még kérnie sem kell, én meg amikor kérek valamit, akkor 70%-ban azt hallom vissza hogy nem, mert fáradt vagyok mert ez van az van amaz van.. Bezzeg, hogyha én nem teszek meg neki valamit, akkor már rögtön jön a sértődés meg a morcizás… De nem érdekel, ezentúl én is úgy fogok vele viselkedni, ahogy ő viselkedik velem…
Én megpróbáltam szépen rávezetni, nem hallgatott rám, sőt, akkor is én voltam a hibás és velem veszekedett, pedig rosszat nem mondtam… Megpróbáltam már kérni, könyörögni… Egyik sem jött be. Ezek után nem teszek semmit, csak azt, amit Ő is… Kíváncsi leszek, hogyan fogja lereagálni.
Ennek ellenére, hogy ezt teszem, szeretem. Nagyon. És pont ezaz, ami miatt most én se fogok neki sokmindent megtenni, hogy ráérezzen, nem jó ez így, nincsen rendjén. És ne kövesse el azt a hibát, hogy mindenért én legyek a hibás, és semmit nem vall be önmagának. Ha így tenne még sokáig, annak beláthatatlan következményei lennének. Amit teszek, azaz, amit nem teszek ezentúl, azt azért nem teszem, hogy sok évtizedik együtt lehessünk még, és én is ha kérek valamit, az teljesüljön. Beleuntam már abba, hogy én mindent, Ő semmit… Hogy az Ő filozófiája szerint neki mindent, de Ő semmit…
Így talán rájön, milyen érzéseim vannak sokszor… de nem szoktam balhézni, csak amikor fáradt vagyok, vagy amikor már nagyon ki vagyok akadva… Hát, mostantól még akkor sem fogok. Ha Ő nem tesz meg valamit, akkor én sem teszek meg valamit =). Ennyi, nem fogok ezen stresszelni…
Remélem, ezzel már talán belátja, hogy többet is tehetne meg értem. Igaz az is, hogy most ezzel, hogy összeköltözik velem, nagyon sokat tesz értünk, a kapcsolatunkért. De… nem csak az ilyen nagy dolgokban kell megmutatni, hogy mennyire szeretjük a másikat, hanem a kicsi, apró, mindennapi dolgokban is. Azt mondta, hogy miután együtt fogunk élni, sokmindenben meg fog változni =). Remélem így lesz, én… én tényleg bízok benne. Nagyon bízok =).
Na… már megint azon kaptam most magam, hogy annyit írtam, lehet hogy el se fogja senki olvasni végig… sajnos, amikor komoly bánatok, gondolatok, érzések vannak bennem, akkor nem tudom magam visszafogni ilyen tekintetben =(. Pedig tényleg igyekszem =P.
Álmodjon szépet mindenki, én még nem tudom, hogy lefekszem-e, nem vagyok ráorientálódva… Inkább még openTTD-zek egyet, meg ilyesmi… nah, Byez all! ^.^