Személyes blog (^.^)

Sziasztok! Hát, ilyen dolgot is régen – vagy talán még sosem? O.o – jelenthettem be, de: MINDEN 100%-OSAN SÍNEN VAN, ÉS MINDEN ÚGY MEGY, AHOGY KELL NEKI =D!!! Úgyhogy a mostani napjaim – azon kívül hogy rohadt fáradt vagyok =) – tökéletesen telnek, ‘harmóniában’ ha mondhatom =P. Nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott.
Igaz, vannak aggodalmak, hogy nehogy baj történjen, nehogy akármi is közbeszóljon. Dehát mikor nincsenek, hogyha az ember valami nagyon nagy dologra készül, akkor benne vannak a kétségek, hogy valami biztos hogy nem úgy fog menni ahogy akarja.
Na, akkor kezdem is az első jó dolgokkal… lehet hogy ezt már leírtam, de nem baj, akkor leírom még egyszer, hogy végigvezetve a vonalon meg legyenek a dolgok.
Nemrégiben végre meglettek a papírok, amik kellenek ahhoz hogy idejöhessen Kicsim. Vagyis, a sulipapírjait, orvosi papírjait lefordíttatta, és készen áll arra, hogy jöjjön.
Következő lépésként az albérlet keresése volt. Mondjuk azt elkezdtük már előbb, de akkor még egyenlőre nem volt kirajzolódott dolog ebben, és nem egy albérletet néztünk/találtunk, de ’sokáig’ tartott, mire végre megtaláltuk az ‘igazit’. És a legszebb dolog az egészben, hogy teljesen véletlenül =). Nem a neten, meg nem a hirdetések között. Egyik kaposvári ismerősömmel beszélgettem, és újságoltam neki nagy boldogan, hogy hamarosan összeköltözünk barátnőmmel Kaposváron. Kérdezte hogy van-e már albink, mondtam, hog yjah valszeg van, de még nem biztos semmi a dologban. Na, akkor szomorkás smile-t benyomott. Kérdeztem, hogy miért, talán tud egyet? És akkor derült ki, hogy az apja vett nemrégiben egy lakást, és azt akarja kiadni. Na, meg is beszéltük hogy akkor oda megyek és megnézem. Azért is, mert amibe nagyon akartunk menni, annak nagyon rossz hátrányai voltak. Először is, mosógépet nem tettek volna be nekünk, és nem is engedték volna, hogy mi vigyünk oda. Na, ez alapból rossz, hiszen mi nem akarunk ide Boglárra hazajárni állandóan, mert ott akarunk lakni, csak mi kettesben, és természetesen mosni is ott akarunk =). Tehát, eléggé nyitott voltam más albikra is, hátha találunk ennél jobbat. Árban jó volt, de másban nem.
Na tehát folytatva a kis kitérő után a sztorit, elmentem, megnéztem. Nagyon szép, és felszerelt, ráadásul a fószer (a Szasza – kaposvári ismerősöm -) is korrekt is szimpatikus. Nos, megnéztem. Teszek is fel ide képeket róla, hogy mindneki láthassa ^^:

Nah, egyenlőre ennyi képet tettem fel, szerintem a legtöbb dolgot elárulja =). Nagyon szép, perfekt, és még így is otthonos kis albi. Már várjuk, hogy végre bekültüzzünk. Mindent megbeszéltem a tulajjal, és elrendeztem már. Egyedül az hiányzik, hogy a pénzt letegyük a komának, és beköltözünk =). De ez is hamarosan megvalósul ^.^!
Másik, ami következett ezután: Ingrid megmondta az anyjának tegnapelőtt, hogy velem akar élni, és hozzámköltözik. Természetesen, mit is lehetne várni ilyenkor, az anyja az kiborult, és ez egy természetes reakció. Mondjuk az már nem, amikor azt mondja neki hogy ‘Elbaszod az életed’ meg hasonló =/=(. Dehát, ideges volt, és megvannak az okai ennek is. Megértem hogy fél az anyja ettől az egész dologtól. De ahhoz képest egész jól fogadta, és a végén – még ha nem is gondolta komolyan, csak illendőségből mondta – azt mondta Cicámnak, hogy sok boldogságot kíván nekünk. Nem volt egyszerű Ingridnek ezt megmondani. Mesélte, hogy mielőtt elkezdte, minden baja volt, a szíve dobogott ezerrel, alig bírt állni a lábán. De ez egy természetes reakció erre a dologra, hiszen nem kis eseményt jelentett be =). Igazából erről a dologról nem tudok sokmindent írni, és nem is akarok, mert vannak személyes dolgok is benne, amiket nem akarok még csak véletlenül sem kikotyogni. Ez szerintem érthető. Tehát, a nagy esemény megtörtént, hogy elmondta az anyjának az összeköltözésünket =). Igaz, szerintem jobb lett volna, hogyha abban a pillanatban ott állok mellette, és át tudom ölelni, magamhoz tudom szrítani amikor kell. De Ingrid úgy vélte, hogy jobb volt ez így. Hát, nem tudom. Lehet, hogy neki van igaza. Így is sírt szegény =(. Úgy is sírt volna, de akkor legalább ott vagyok mellette, és érzi is testtel hogy vagyok neki. És azért ez nem kis befolyásoló, és segítő tényező. De ha szerinte így jobb volt, akkor nem mondok semmit, Ő tudja, hogy mit, hogyan érez/érzett.
Hár, dióhéjban így áll a mi nagy ‘tervünk’ =). Hamarosan megvalósul. 9 nap múlva ilyenkor már kint leszek Nála… Várom már. Nagyon várom =). Egyszerűen olyan ku*va lassan tellik ez a másfél-két hét, hogy az hihetetlen. Mintha minden nap 3-4 nap lenne egyszerre =S. De csak eltelik egyszer, és akkor aztán nagyon-nagyon boldogok leszünk, olyannyira, hogy még soha életünkben nem voltunk annyira boldogok amilyenek akkor leszünk =D – ezt de rohadt szépen elmondtam =DD -. Tehát, most már hamarosan itt az idő, amire egy éve várunk. Már csak törelem kell, és kitartás, hogy őrület nélkül teljesn el ez a kis idő, ami nagyon soknak tűnik =).
Az összeköltözési buli is kezd kitisztulni. Majd augusztus 20-án lesz – ez már biztos -. Nem hívtam meg sok embert, nem kellenek sokan, csak azok, akiket nagyon bírok, és akik közelebb állnak hozzám, mint a többi, átlag. És ez így van rendjén.
Mondjuk a házavatóba is belekötött Ingrid =/. Na akkor kicsit kikészültem, és őszintén szólva akkor elegem volt nagyon belőle =(. Mindenbe bele kell állandóan kötnie, soha semmi nem tetszik neki… Na de most ebbe nem akarok belemenni, mondta, ígérte hogy megváltozik. Ebben nagyon reménykedem, mert akkor nagyon sokat fogunk veszekedni, és nem én fogom magam rosszul érezni ebben az esetben, mert én már egy ideje nem hallgatok, és kimondom hogyha gondom van. Tudjátok, már betelltem a hónapok alatt a hallgatással =). Ha nem változik meg akkor minden nap nagy veszekedések lesznek. Én nem kötök bele sokszor sokmindenbe – na nekem is vannak bogaraim természetesen, de azért nem minden nap és minden dolog =P -. Észrevettem már rajta a változás jeleit. Mondjuk nem is sokminden volt amin összeveszhettünk volna, mert leginkább a jövőről beszélgettünk, és egyikünk sem olyan hogy a közös jövőnkről akármit is veszekedéssel akarna megoldani, azért annyira nem vagyunk elvetemültek =D. Na de ebbe tényleg nem megyek már bele, a lényeg hogy látom a változásának a jeleit, és remélem, ez a változás tovább is fog folytatódni =).

Nagyon szeretem Őt, nagyon sokmindent felvállaltunk ezelőtt is mindketten egymásért, jelenleg, és ezután is így lesz. Végre úgy érzem, hogy megtaláltam az igazit =). Nála… nála sose éreztem semmilyen kétséget afelől, hogy ne ő lenne a ‘Nagy Ő’. Amikor csúnyán összevesztünk akkor persze mérges voltam és akkor nem éreztem ezt =D=P. De mindíg visszatér pár perc, maximum pár 10 perc alatt =).
Remélem, a jövőben nagyon sok szerencsénk lesz együtt, és NAGYON BOLDOGOK leszünk =).
Üdv mindenkinek, jóéjszakát!