5 nap
Igen, 5 nap van. Csak öt. Nem 100, nem 50, nem 25… csak 5 =). Ahogy egyre közelebb van a pillanat, hogy kimegyek hozzá, és többet nem jövök el nélküle onnan, úgy egyre boldogabb és boldogabb vagyok.
2 évvel ezelőtt még el sem tudtam volna képzelni, hogy ilyen hamar elér ez a dolog engem. Azt hittem, hogy sokáig ‘egyedül’ leszek, hogy nem lesz egy csomó ideig senkim, és csak valami barom, vagy ilyesmi szeretne belém, randizna velem, lenne velem. De… minden megváltozott azóta. Hogy miért? Nem tudom. Tényleg nem tudom =).
De… most nem is az a lényeg, hogy 2 évvel ezelőtt mi volt. Hanem az, hogy 5-én és 9-én mi lesz. Hiszen most véglegesen megváltozik az életem (na nem csak az enyém). Megváltozik, hiszen… összeköltözök valakivel. Egy olyan valakivel, aki szeret, aki otthagyja miattam az egész eddigi életét, aki sokáig, sokat hazudott, hogy mellettem, velem lehessen. Egy olyan nő miatt, aki maga az életem.
Igazából, nem tudom elképzelni, hogy most mit is csinálnék, ha nem lenne nekem. Élném az életem? Lehet. Sok pénzem lenne, hiszen nem kellett volna a rengeteg pénzt az együtt létre elköltenem? Lehet. De felvetődik a kérdés, hogy vajon megéri-e mindez, hogy legyen, és egy nagy szerelem ne legyen? (Elnézést az érdekes mondatszerkezetér, csak elég nehezen megy hajnali fél 4-kor =P) Szerény véleményem szerint nem éri meg. Vannak, akik azt mondják, ha sok a pénzük akkor mindenük megvan és nagyon boldogok. Ezzel ellentétben van a másik oldala az embereknek, akik azt vallják, hogy a pénz egyáltalán nem fontos, mert ha megvannak a párjukkal akkor aztán nagyon boldogok. Én mégis azt mondom, hogy mind a kettő kell a boldogsághoz. Ennek bizonyítására hoznék is fel két példát.
1: Vegyük azt, hogy van pénz, de nincs igazi szeretet/szerelem!. Ebben az esetben azt lehet mondani, hogy az embernek addig vannak meg a barátai, barátnői, ameddig a pénze megvan. Amint elveszik a vagyon, az a sok-sok barát, sok-sok ’szerelem’, és nő azonnal elfordul. Hiszen már nincs meg a vonzóság az illetőben, a pénze. =)
2: Ebben az esetben azt ‘velőzzük’ ki, hogy mi a helyzet, hogyha a szerelem megvan, de a pénz nincsen. Nos, mit csinál két ember, hogyha együtt élnek? Közös háztartást vezetnek. És mi az egyik alapvető ‘rossz kelléke’ egy közös háztartásnak? Hát a számlák fizetése =P. Két ember akármennyire is szeretheti egymást (természetesen kivétel minden alól van=)), de hogyha minden hónapban azon kell veszekedni, hogy melyik számlát adjuk fel, melyiket ne, akkor… én ennek a kapcsolatnak nem jósolok sok és hosszú jövőt =).
Szerintem igazam van, de lehet hogy nem mindneki ért velem egyet. Akik így gondolják azok fejtsék ki nyugodtan a véleményeiket =).
Nos, eléggé eltértem az eredeti ‘ütemtervemtől’ =D. Azt hiszem hogy nem ártana visszatérnem. Tehát azt kezdtem el mondani, hogy ahogy minden nappal egyre közelebb vagyok/vagyunk a nagy naphoz, úgy várom egyre jobban, és leszek egyre boldogabb ettől a dologtól. El sem hiszem, hogy már csak 5 nap van hátra, és soha többet nem kell nélküle lennem. Komolyan, nemrég még egy örökkévalóságnak hatott ez az egész, mint amit az ember csak vár, vár, de mégsem jön el soha. És… mégis eljön az az idő. Eljön, és végigsöpör az életünkön (hülye szúnyog -.-).
Közöttünk egy olyan kötelék van, amivel nem sok ember büszkélkedhet. Egy olyan kötelék, amely annyira szoros, annyira erős, hogy megtörhetetlen. Még mi saját magunk sem tudjuk elszakítani ezt a ‘kötelet’, pedig… volt már rá próbálkozás még a kezdetekkor az Ő részéről, de – szerencsére! – nem sikerült neki. Akkor hogyan tudná ezt akárki más megtenni? =) A válasz: sehogyan sem. Ezt nem lehet, és ez így van rendjén. Éppen emiatt vagyok annyira biztos a dologban, hogy nem csak elpocsékolom az életem egy nagy szakaszát, és azt a sok érzelmet és pénzt amit ebbe fektettem, hanem megéri a befektetés, mert jelentősen kamatozni fog minden, amit eddig betettem.
Sokan néztek nem egyszer hülyének (?), vagy éppen megzakkantnak hogy miért nem keresek magamnak valaki mást, miért kellett ilyen messze találnom? Hmmm… Akik így gondolták, azok nagyon nehezen fognak maguknak találni akárkit is, mert nem lesz olyan ember az életükben, aki miatt erős ‘befektetéseket’ mernének tenni, hiszen ahogy ők látják: úgysem éri meg. Igen, végülis, ez is egy felfogás, és minden ember máshogyan gondolkodik erről a dologról. Én azt mondom – annak ellenére hogy egyszer már megégettem magam -, hogy ha az ember komoly kapcsolatot akar, akkor abba rengeteg időt, érzelmet, szívet, szerelmet, és nem utolsó sorban – sajnos – pénzt kell szentelni. Sosem éreztem magam emiatt hülyének, vagy éppen kivetettnek. Inkább büszke vagyok magamra, hogy volt energiám, erőm, szerelmi és emocionális képességem, és pénzem ezt megteremteni magamnak/magunknak. Na természetesen Rá is büszke vagyok, hogy ugyanerre képes volt, annak ellenére, hogy fiatalabb mint én, 3 évvel. Azon a szinten van mindenben, ahol én. És ez nagyon jó =). Az érzelmi dolgokból sosem adódtak veszekedések nálunk, pedig sok párnál ez nagy probléma. Nálunk mindenki ugyanannyit fektet be ebbe a kapcsolatba, senki se többet se kevesebbet. Így kiegyenlítjük egymást ebben is =).
Nah, azt hiszem hogy abba kéne hagynom ezt az eszmefuttatást, mert már 4 óra lesz mindjárt, nekem meg nem hogy dolgoznom kell 12:30-tól, de még délelőtt nem ártana Cicámmal is beszélgetnem. Azt hiszem, lefekszem alukálni =). Jóéjszakát mindenkinek, és… fontoljátok meg, amiket ma leírtam ide, mert szerintem így igazak ahogy mondtam. Byez ^.^!
