Sörözgetve, elvagyok
Hát, elvagyok. Nem történik most velem semmi különös, dolgozok, hétfőn suli, aztán hétvégén munka, majd suli, majd munka, és így tovább szépen folyamatosan minden nap. Egyenlőre az albérlet pénzzel vagyok nagy gondban. Hétfőn még be kell mennem a postára, apámtól megjött a lóvé egy része. De aljasan kiszúrt velünk. Megbeszéltük, hogy minden hónapban 25 ezret küld. Erre már az első hónapban csak 15 ezer jött. Úgyhogy ezzel rendesen keresztbe húzta a pénzügyeimet.
Már csak abban reménykedhetek, hogy anyám amit felad a Citibanknak, megérkezik a kártyámra péntekig. Ha nem, akkor bajok vannak. Nem akarom átverni az albi tulaját, jófej, és bízik bennünk. Remélem, minden jól alakul…
Csak ezt az első hónapot kell valahogyan átvészelni. De akkor is, nem hiszem el, hogy faterom ilyen aljasan keresztbe tegyen nekem…
Hát, ma a melóban már azt hittem, hogy meghal a hátam… Olyan szinten fájt, hogy pfff… És amikor ülök, pl. most a gép előtt, így is meghalok. Mintha valaki erősen szét akarná törni a hátamat, egyenesen a gerincem közepét.
Na, most iszogatom a sörömet tovább, és lefekszek alukálni, ha végeztem. 11-ig dolgoztam, eléggé fáradt vagyok.
Sziasztok, Jóéjt!
Csalódás
Azért írom ezt a blogot most meg, mert sajnos nagyon csalódtam az emberekben, legfőképpen a magyar emberekben. Na, félreértés ne essék, nem átverés, vagy hasonló történt. Csak egyszerűen az a tény, hogy mennyire Windows- és Microsoft-központú Magyarország, elszomorít.
Kísérletet tettem, hogy pár ismerősnek bemutassam a Pidgin-t (Windows-osat, természetesen, nem kértem őket még egy másik OS feltelepítésére is), és a Jabber-t. A 20 ember közül, akinek mondtam, 18 azt mondta, hogy este kipróbálja, amikor lesz ideje. Ebből a 18 emberből 1! tette fel a Pidgin-t… (Jabber-t még nem csinált magának, várja a segítségem hozzá).
Azért ez a tény engem nagyon elszomorít. Más nyugati országokban nem ilyen állapotok uralkodnak. A vállalatok Linuxot használnak, még a német rendőrség is áttért a Linuxra, mert megbízhatóbb. De Magyarországon, a magyar emberek sajnos nem képesek semmiféle váltásra, még csak halovány szikráját sem véltem felfedezni senkiben, hogy ha létezik más rendszer, ami jobb, és ingyenes, akkor miért ne próbálnák ki.
Na, de most nem is magáról a Linuxról akarok itt beszélni nektek, hanem csak arról a szomorú tényről, hogy még egy IM-et sem hajlandóak az emberek kipróbálni, sőt, 99%-a azoknak akiket megkétem, még más IM-klienst sem! Ha nem a barátaim lennétek/lennének, akkor azt mondanám hogy szánalmas… Mivel a barátaim vagytok, ezért ezt nem mondhatom, mert megsértenélek titeket, egyszerűen csak annyit mondok, hogy csalódtam a felfogásotokban, és csalódtam veletek együtt a magyarországi emberek jórészében is (tisztelet a kivételnek! – annak az egynek…. – ).
Azért…. remélem, egyszer ez meg fog változni, és az is rájön a parlamentben a dolgokra – aki természetesen jól megszedi magát azzal hogy többmilliót fizettet az állammal a Microsoft-nak… szánalmas ember -, aki intézi, hogy a Windows ilyen menő dolog legyen nálunk, és alapból… Milyen Istenített termékek a Microsoft termékek, pedig… a legrosszabbak a világon. Csak a haszonért készülnek, nem a felhasználókért.
Na mindegy… ha esetleg valaki, netántán, véletlenül úgy látja, hogy van abban igazság amit mondtam, az nyilvánítsa ki véleményét – aki a dolgok ellen érvel természetesen azt is elfogadom, hiszen szabad országban élünk =P -, és vitassuk meg, hogy ez miért is van… Vagy egyáltalán mások, Ti, hogy gondoljátok ezt az egész dolgot.
Sziasztok!
Újra itt!
Hát igen, újra ide írok. Nem tudom, miért is kezdtem el azt a másikat, talán csak abban reménykedtem, hogy ott az emberek jobban megtalálják az irományaimat…. de sajnos nem =(.
Elég sokminden történt velem, mióta utóljára írtam. Először is, barátnőmmel már össze vagyunk költözve 1 hónapja lassan. Végülis, mondhatjuk hogy egy hónapja, mert augusztusban ilyenkor én már ott voltam nála, várva a nagy pillanatot. Azóta nem is voltunk külön. És ez nem is baj =D.
Az összeköltözéssel természetesen komoly feladatok, kötelezettségek is szakadtak rám. Első és legfontosabb, hogy megkeressem a pénzt, amiből meg tudunk élni. Na, ez megy is. Szerencsére. Igaz, mostanában betegeskedtem egy kicsit, meg túlterheltem magam sajnos, amitől az oldalam fájt (mint az állat O.o). De most 2 nap pihenés után úgy érzem, megint készen állok a munkára, és a pénzkeresésre.
Ez a szeptemberi hónap lesz igen csak szűkös. Ha ezt kihúzzuk minden gond nélkül, akkor októbertől már a normál kerékvágásban lesz minden. Csak ugye az átfutási idő egy ilyen eseménynél nem 1-2 nap sajnos =(.
A munka egészen tűrhető, bár, bevallom, a siófoki és a balatonboglári Tesco-kban sokkal jobb volt. Ez itt egy hajcsár hely… Ráadásul 12 órákat lehúzni… =/. Hát, nem egyszerű. Most elég sokat akartam dolgozni 10-ig, de sajnos nem sikerült.
Más… ETR természetesen a múlt héten, amikor fel kellett volna vennem a tantárgyakat, nem ment. Hát, ennek aztán nagyon örültem.
Beadtam a kérelmem, hogy diákhitelből fizethessem ki a tandíjamat. Még jó, hogy ma megnéztem a yahoo-s e-mail-jeimet, mert oda kaptam valamiért üzenetet az egyetemtől. Most ahogy befejeztem, fel is kell őket hívnom, hogy legyen valami, mert sajnos személyesen kell megbeszélnem.
Barátnőmnek elkezdődött már egy hete a sulija az ‘új’ iskolában. Egész jól beilleszkedett, szerencsére. Büszke vagyok rá, hogy képes olyan sokat tanulni, amit be kell pótolnia. Nekem nem lenne türelmem hozzá, őszintén szólva =). Most egy angol tanárt akarok neki keresni (úgy néz ki, megtaláltam). Ő ugyan engem akar, hogy felkészítsem, de megmondtam neki, hogy nem vállalom el. Ha nem sikerül úgy, ahogy Ő vagy én elvárjuk, akkor én leszek a hibás. Ha az Ő szemében nem is, de a sajátomban mindenképpen.
Hát, egyenlőre ennyi, majd még jelentkezem.
Byez all!
