Újra itt!
Hát igen, újra ide írok. Nem tudom, miért is kezdtem el azt a másikat, talán csak abban reménykedtem, hogy ott az emberek jobban megtalálják az irományaimat…. de sajnos nem =(.
Elég sokminden történt velem, mióta utóljára írtam. Először is, barátnőmmel már össze vagyunk költözve 1 hónapja lassan. Végülis, mondhatjuk hogy egy hónapja, mert augusztusban ilyenkor én már ott voltam nála, várva a nagy pillanatot. Azóta nem is voltunk külön. És ez nem is baj =D.
Az összeköltözéssel természetesen komoly feladatok, kötelezettségek is szakadtak rám. Első és legfontosabb, hogy megkeressem a pénzt, amiből meg tudunk élni. Na, ez megy is. Szerencsére. Igaz, mostanában betegeskedtem egy kicsit, meg túlterheltem magam sajnos, amitől az oldalam fájt (mint az állat O.o). De most 2 nap pihenés után úgy érzem, megint készen állok a munkára, és a pénzkeresésre.
Ez a szeptemberi hónap lesz igen csak szűkös. Ha ezt kihúzzuk minden gond nélkül, akkor októbertől már a normál kerékvágásban lesz minden. Csak ugye az átfutási idő egy ilyen eseménynél nem 1-2 nap sajnos =(.
A munka egészen tűrhető, bár, bevallom, a siófoki és a balatonboglári Tesco-kban sokkal jobb volt. Ez itt egy hajcsár hely… Ráadásul 12 órákat lehúzni… =/. Hát, nem egyszerű. Most elég sokat akartam dolgozni 10-ig, de sajnos nem sikerült.
Más… ETR természetesen a múlt héten, amikor fel kellett volna vennem a tantárgyakat, nem ment. Hát, ennek aztán nagyon örültem.
Beadtam a kérelmem, hogy diákhitelből fizethessem ki a tandíjamat. Még jó, hogy ma megnéztem a yahoo-s e-mail-jeimet, mert oda kaptam valamiért üzenetet az egyetemtől. Most ahogy befejeztem, fel is kell őket hívnom, hogy legyen valami, mert sajnos személyesen kell megbeszélnem.
Barátnőmnek elkezdődött már egy hete a sulija az ‘új’ iskolában. Egész jól beilleszkedett, szerencsére. Büszke vagyok rá, hogy képes olyan sokat tanulni, amit be kell pótolnia. Nekem nem lenne türelmem hozzá, őszintén szólva =). Most egy angol tanárt akarok neki keresni (úgy néz ki, megtaláltam). Ő ugyan engem akar, hogy felkészítsem, de megmondtam neki, hogy nem vállalom el. Ha nem sikerül úgy, ahogy Ő vagy én elvárjuk, akkor én leszek a hibás. Ha az Ő szemében nem is, de a sajátomban mindenképpen.
Hát, egyenlőre ennyi, majd még jelentkezem.
Byez all!
