Üdv mindenkinek: maraX

Sziasztok!

Byez all!

Üdv! Na igen, sajnos vannak olyan dolgok, amik az ember életében nem hogy kellemetlenségeket, de még fájdalmakat is okoznak. Ilyen helyzetben vagyok most a fogammal… =( pár napja ekezdett fájni. Mondom majd csak kibírok egy hónapot, amíg a magánfogorvosom visszamászik a szabadságából. Szorgalmasan szedtem a Cataflam-ot, és hatott is, nem is fájt…
Viszont tegnap este úúúúgy belázasodtam hogy az hihetetlen, hát 40 fok volt itt bent a nyárilakban legalább, és rázott a hideg… Úgy döntöttem hogy ma nem megyek be dolgozni, hanem elfoglalom magam a dokikkal. Először mentem egy házidokihoz, adott gyógyszert (fingom nincs mi a neve, de az is rihtig hogy én mist fel nem kelek az ágyból megnézni =D). Nah, aztán irány Fonyód, fogorvos. Na igen, magánorvos ő is, csak a gond ott kezdődik, hogy ő picikével (úgy 3-4-szer) drágább mint az én fogorvosom, és ugyanolyan jól csinálja. Hát, 2 választási lehetőségem volt: egyik, hogy kihúzza helyben, és nem kell többet szarakodnom vele. Na ezt semmiképpen sem akartam; másik lehetőség, hogy fúr egy lyukat rá gyökérig, pár napig szabadon marad hogy kijöjjön belőle a sok szar geci ami lerakódott a gyulladás miatt, aztán foggyökérkezelés, és tömés… ezt választottam, mégis csak szeretném megtartani a fogamat =). Na, most éppen egy bazi nagy lyuk ékeskedkik benne, egészen a gyökérig. Kajáláskor mondjuk eléggé bonyodalmas, mert vattát kell tennem bele, hogy ugye a szennyeződés ne menjen bele. Hát, most ezt kell csinálnom és kész.
Nah, igazából most csak azt akartam leírni hogy micsoda szenvedéseim voltak =D. Ilyen röpke 38˚C-os lázzal ébredtem fel =S. Nem volt egy kellemes érzés…
Na, byez all, legyetek jók, és MINDEN REGGEL ÉS ESTE MOSSATOK FOGAT, MERT HA EGY KIMARAD AZ MÁR BAJ… LÁTJÁTOK.. =S.

Nah, egyenlőre ennyi képet tettem fel, szerintem a legtöbb dolgot elárulja =). Nagyon szép, perfekt, és még így is otthonos kis albi. Már várjuk, hogy végre bekültüzzünk. Mindent megbeszéltem a tulajjal, és elrendeztem már. Egyedül az hiányzik, hogy a pénzt letegyük a komának, és beköltözünk =). De ez is hamarosan megvalósul ^.^!
Másik, ami következett ezután: Ingrid megmondta az anyjának tegnapelőtt, hogy velem akar élni, és hozzámköltözik. Természetesen, mit is lehetne várni ilyenkor, az anyja az kiborult, és ez egy természetes reakció. Mondjuk az már nem, amikor azt mondja neki hogy ‘Elbaszod az életed’ meg hasonló =/=(. Dehát, ideges volt, és megvannak az okai ennek is. Megértem hogy fél az anyja ettől az egész dologtól. De ahhoz képest egész jól fogadta, és a végén – még ha nem is gondolta komolyan, csak illendőségből mondta – azt mondta Cicámnak, hogy sok boldogságot kíván nekünk. Nem volt egyszerű Ingridnek ezt megmondani. Mesélte, hogy mielőtt elkezdte, minden baja volt, a szíve dobogott ezerrel, alig bírt állni a lábán. De ez egy természetes reakció erre a dologra, hiszen nem kis eseményt jelentett be =). Igazából erről a dologról nem tudok sokmindent írni, és nem is akarok, mert vannak személyes dolgok is benne, amiket nem akarok még csak véletlenül sem kikotyogni. Ez szerintem érthető. Tehát, a nagy esemény megtörtént, hogy elmondta az anyjának az összeköltözésünket =). Igaz, szerintem jobb lett volna, hogyha abban a pillanatban ott állok mellette, és át tudom ölelni, magamhoz tudom szrítani amikor kell. De Ingrid úgy vélte, hogy jobb volt ez így. Hát, nem tudom. Lehet, hogy neki van igaza. Így is sírt szegény =(. Úgy is sírt volna, de akkor legalább ott vagyok mellette, és érzi is testtel hogy vagyok neki. És azért ez nem kis befolyásoló, és segítő tényező. De ha szerinte így jobb volt, akkor nem mondok semmit, Ő tudja, hogy mit, hogyan érez/érzett.
Hár, dióhéjban így áll a mi nagy ‘tervünk’ =). Hamarosan megvalósul. 9 nap múlva ilyenkor már kint leszek Nála… Várom már. Nagyon várom =). Egyszerűen olyan ku*va lassan tellik ez a másfél-két hét, hogy az hihetetlen. Mintha minden nap 3-4 nap lenne egyszerre =S. De csak eltelik egyszer, és akkor aztán nagyon-nagyon boldogok leszünk, olyannyira, hogy még soha életünkben nem voltunk annyira boldogok amilyenek akkor leszünk =D – ezt de rohadt szépen elmondtam =DD -. Tehát, most már hamarosan itt az idő, amire egy éve várunk. Már csak törelem kell, és kitartás, hogy őrület nélkül teljesn el ez a kis idő, ami nagyon soknak tűnik =).
Az összeköltözési buli is kezd kitisztulni. Majd augusztus 20-án lesz – ez már biztos -. Nem hívtam meg sok embert, nem kellenek sokan, csak azok, akiket nagyon bírok, és akik közelebb állnak hozzám, mint a többi, átlag. És ez így van rendjén.
Mondjuk a házavatóba is belekötött Ingrid =/. Na akkor kicsit kikészültem, és őszintén szólva akkor elegem volt nagyon belőle =(. Mindenbe bele kell állandóan kötnie, soha semmi nem tetszik neki… Na de most ebbe nem akarok belemenni, mondta, ígérte hogy megváltozik. Ebben nagyon reménykedem, mert akkor nagyon sokat fogunk veszekedni, és nem én fogom magam rosszul érezni ebben az esetben, mert én már egy ideje nem hallgatok, és kimondom hogyha gondom van. Tudjátok, már betelltem a hónapok alatt a hallgatással =). Ha nem változik meg akkor minden nap nagy veszekedések lesznek. Én nem kötök bele sokszor sokmindenbe – na nekem is vannak bogaraim természetesen, de azért nem minden nap és minden dolog =P -. Észrevettem már rajta a változás jeleit. Mondjuk nem is sokminden volt amin összeveszhettünk volna, mert leginkább a jövőről beszélgettünk, és egyikünk sem olyan hogy a közös jövőnkről akármit is veszekedéssel akarna megoldani, azért annyira nem vagyunk elvetemültek =D. Na de ebbe tényleg nem megyek már bele, a lényeg hogy látom a változásának a jeleit, és remélem, ez a változás tovább is fog folytatódni =).

Nagyon szeretem Őt, nagyon sokmindent felvállaltunk ezelőtt is mindketten egymásért, jelenleg, és ezután is így lesz. Végre úgy érzem, hogy megtaláltam az igazit =). Nála… nála sose éreztem semmilyen kétséget afelől, hogy ne ő lenne a ‘Nagy Ő’. Amikor csúnyán összevesztünk akkor persze mérges voltam és akkor nem éreztem ezt =D=P. De mindíg visszatér pár perc, maximum pár 10 perc alatt =).
Remélem, a jövőben nagyon sok szerencsénk lesz együtt, és NAGYON BOLDOGOK leszünk =).
Üdv mindenkinek, jóéjszakát!

A csóktalan est, néma reggel elleng,
Az éber éjnek nincs vége hossza
Emlékeimmel babrálok motozva,
S kispárnádon nem illan a
Lehelletednek és hajadnak illata.

Éjjel még elég sokáig fent voltam. Nem tudtam elaludni. Az járt a fejemben, hogy… akármit is csinál Cicám, lehet hogy egy pillanatra, egy kicsit haragszom rá. Lehet hogy mérges vagyok. De akkor is szeretem =). Nem tudom miért, nem tudom hogyan. De… talán ez így van rendjén. Pont az éjszaka miatt jutott ez eszembe. De komolyan. Teljesen mindegy hogy mivel sért meg, hogy mit tesz, ami rossz, Ő akkor is az én Egyetlen Cicám marad =).
Ebbe a gondolatmenetbe most kezdtem belemerülni. Éppen a barátnőivel van a városban valahol, és… hiányzik =(. Hiányzik, hogy nem lehet mellettem, hogy nem érezhetem, nem csókolhatom meg. Nem hallom a hangját… El se tudom mondani, hogy ez milyen rossz érzés. Hasonlításnak talán olyan – vagy legalábbis a következő példa kicsit megközelíti ezt az érzést -, mint amikor egy keményen drogos ember nem jut hozzá az anyaghoz. Bármit képes elkövetni, hogy megszerezze a napi adagját. Körülbelül én is így érzek most. Annyi a különbség, hogy nem tehetem meg – mint a drogos -, hogy fogjam magam, és csak úgy hipp-hopp kimenjek. Pedig de jó is lenne. Sokszor elgondolkoztam már rajta, hogy meglepődne, ha egyszer csak beállítanék =). Kár hogy nem tehetem meg. Biztos örülne. Dehát… ilyen az élet. Nem tehetem meg, mert ahhoz nem csak hogy nem kevés pénz kell, de valahol akkor aludnom is kell, és a vén házsártos nagyanyjának már így is elege van belőlem, hogy milyen ‘sokat’ voltam ott eddig. Pedig, szerintem nem volt sok. Ennél sokkal többet is maradnék, ha megtehetném. Kár, hogy nem tehetem.
Már… csak hetek kérdése, és együtt élünk. Mégis, ez az utolsó időszak a legnehezebb. Szörnyen lassan telik, és nem is csak erről van szó, hanem magáról a belső érzésről. Tudom, hogy hamarosan már nem kell többet nélküle lenne, nem kell többet hiányolnom, ‘koplalnom akármiből is ebben a kapcsolatban’, de… olyan messzinek tűnik még. Ez a 2 hét ami még hátra van, maga a kínszenvedés. Bárcsak már elmúlt volna 18… bárcsak ne augusztus 8-án született volna, hanem előbb, ha nem is sokkal, legalább 1-2 hónappal előbb =(. Akkor már boldog lennék. Felhőtlen boldog, hogy ennyi szenvedés, ennyi energiabefektetés, ennyi közdelem után, végre, együtt vagyunk, egymással. Ha eljön az a pillanat végre, akkor érezhetem ezt, és akkor megnyugodhatok, hogy már minden rendben van/lesz. Addig nem megy…
Olyan jó volt eddig az osztálytársainak. Nagyon sokszor kívántam, bárcsak élnék ott, mitöbb, lehetnék az osztálytársa, akkor… akkor minden nap találkoznánk, együtt tudnánk lenni.
Igazából nem tudom magam rendesen kifejezni most. Nem tudom leírni szavakkal, mit érzek belül. Nincsenek rá szavak, ez már sokkal több mint akármilyen emberi érzés. Nem véletlen, hogy sima kis írásokkal, betűkkel, szavakkal nem szokták az ilyen érzéseket csak úgy ‘papírra vetni’. Nekem sem megy. De úgy érzem, hogy nem csak a leírása az, amiben korlátokba ütközöm, hanem a kimutatása is. Nem tudom, mivel, hogyan, miképpen tudnám eléggé megmutatni neki azt, amit belül érzek iránta. Soha nem volt még ilyen.
Ha van az embernek előre elrendeltetett társa, vagy akármi amit szoktak ilyenkor mondani, akkor, én büszkélkedhetek vele, hogy megtaláltam =). Igaz, néha önfejű, néha lusta, néha meg az őrületbe tud kergetni… De akkor is az én Édesem =). És ennél jobban semmi nem számít.
Most csak ülök itt egyedül a laptop előtt, írom ezt a post-ot, amit valószínűleg senki nem fog elolvasni. De… talán nem is azért írom, hogy elolvassa akárki is. Talán csak azért, hogy írjak, hogy kiírjam magamból azt amit érzek. Lehet, hogy megmutatom majd Ingridnek. Talán, ezzel is egy kicsit jobban megérti azt a végtelen szerelmet, ami a szívemben lángol, évek óta. Nem tudom, sikerül-e valaha neki teljesen kitárnom a szívemet – mármint abban az értelemben, hogy teljesen megmutassam neki az érzelmeimet. És ezt nem azért, mert nem akarom, hanem mert az emberi lélek, az emberi tudás ehhez túlságosan kicsi. Túl fejletlen még az ilyenekhez az agyunk. Úgy látszik, a lélek és a szív túlszárnyalta a hőn Istenített tudást, agyat, logikát, mindent amiben az emberek nagy része hisz. -.
Sokszor felvetődik bennem a kérdés, amikor nem vagyunk együtt, és nem beszélünk, hogy ‘vajon mit csinálhat most?’. Nem tudom most mit csinál. Remélem, jól érzi magát =).
Tudjátok, kicist bűntudatom van a tegnap miatt. De… elnyomom, és nem érdekel. Hiszen neki se szokott bűntudata lenni ilyen esetekben. Akkor nekem miért legyen? =P
Hmm… csak írok, írok és írok. Nem tudom kinek, nem tudom minek, de… megállni sem tudom, hogy ne tegyem.
Egyedül érzem magam ilyenkor. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, és ilyenkor is velem van gondolatban. De nekem nem csak gondolatban kell, hanem teljes valójában, úgy ahogy van kell a teste is, nem csak a gondolata =((.
Azon filóztam éppen, milyen jó lenne, ha lenne már hibernációs kamra. Csak fognám magam, bepattannék, és 2-3 hét múlva, augusztus 4-én, mielőtt megyek ki érte, kijönnék, és sitty-sutty eltelt volna ez a 2 hét. Kár hogy nincsen =(.
Emlékszem, régen sosem hittem volna, hogy ilyen erős, ilyen mély érzelem is van a világon. Nem tudtam egyszerűen, sosem tapasztaltam. Aztán megismertem Őt, és ezzel megismertem egy olyan belső lelki részemet, amely egész addigi életemben csak elnyomva volt magában. Elnyomva, várta a megfelelő pillanatot a kitörésre. És nála eljött ez a pillanat.
Ajh, annyi minden jár most a fejemben, hoyg nem tudom egyszerűen mindet leírni… De muszály volt kiírni magamból ezt a kis töredéket, mert ha nem tudtam volna megtenni, beleőrülnék szerintem.
Rájöttem amúgy, az a baj, hogy mindíg túúúúl sokat agyalok mindenen. Amíg ki nem vesézek magamban egy dolgot, addig az nem tud békén hagyni, még ha teljesen hulla vagyok a fáradtságtól, akkor sem. Egyszerűen nem hagy békén, és csak nyomja a magáét, csak pörög az agyam csak forog…
Na, de abbahagyom, szerintem ez most túl sok volt egyszerre nektek… Nekem nem, hiszen mint mondottam’ vala’, ez csak egy ici-pici töredéke annak, ami most a fejemben jár, amik lefoglalják a ‘teljes processzorteljesítményemet’ =).

Üdv mindenkinek, és aki elolvasta, az kitartó, és köszönöm! =);)